Az orosz Honvéd hazájának ebben az évezredben az egyik, ha nem a legsikeresebb csapata, amely 2005-ben megnyerte az UEFA Kupát is, emellett hat bajnoki és hat kupagyőzelmet ünnepelhetett 2000 óta.

A CSZKA a cári hadsereg amatőr síegyletének futballklubjaként, OLLS néven alakult meg még 1911-ben, majd a kommunista forradalom után a szovjet katonaság felügyelete alá került, előbb CDKA, CDSZA, majd 1960-tól CSZKA néven.

Hozzánk hasonlóan multisport egyesület a CSZKA, ha nem is olyan nagy, mint mi, de a labdarúgás mellett van még egy igen népszerű és jó kosárlabda csapatuk, a szakosztályok között megtalálható még többek között a röplabda, vízilabda, kézilabda, a futsal, a jégkorong és a bandy (jéglabda) is.

A klub első stadionja a katonai istállók szomszédságába, a lóversenypálya helyén épült, ezért máig Lovaknak (Koni) becézik őket. A szovjet bajnokság nem indult el 1936-ig, a CDKA pedig igazi sikereket csak a második világháború után, nem kis részben annak köszönhetően aratott. A katonaság csapataként a klub játékosainak nem kellett megjárnia a frontot, sőt, más csapatoktól – itthon is ismert módon – bevonultattak sportolókat. Ennek köszönhetően 1946 után egyeduralkodó lett az ekkor CDSZA-ként ismert klub a szovjet bajnokságban, az egyik legismertebb, rengeteg taktikai újítást bevezető orosz edző, Borisz Arkadjev irányítása alatt. 1946 és 1951 között öt bajnoki címet nyertek.

1952-ben a klubra épült orosz válogatott a helsinki olimpián az első körben kiesett a titói Jugoszláviával szemben. Sztálint ez annyira felháborította, hogy az 1952-es szezont három győzelemmel kezdő csapatot kizáratta a bajnokságból, Arkadjevet pedig minden katonai címétől megfosztotta. A klub csak Sztálin halála után térhetett vissza a bajnokságba, de ilyen magasságokba évtizedekig nem jutott, annak ellenére sem, hogy 1970-ben és 1991-ben megnyerték a bajnokságot.

Az új „aranykorszak” akkor vette kezdetét, amikor az ukrán származású oligarcha, a szervezett bűnözéssel, bundázással megvádolt, egy gyilkossági kísérletet is túlélt Jevgenyij Giner vette meg a klubot 2001-ben. Az üzletember óriási pénzeket fektetett be a CSZKA-ba. Ennek meg is lett az eredménye: 2002 óta tizenkétszer végzett az első vagy a második helyen a bajnokságban (hatszor nyerték meg azt a korábbi hét mellé) és 2005-ben a jelenleg is a kapujukat védő Igor Akinfejevvel, Vagner Loveval, Zsirkovval, Ivica Oliccsal, Daniel Carvalhoval a csapatban UEFA Kupát nyertek a Sporting Lisszabont legyőzve.

A XXI. század első évtizede egyébként az orosz labdarúgás számára en bloc a gyors felívelés időszaka volt, az energiaipartól beindult orosz gazdaság lehetővé tette az oligarchák számára, hogy óriási pénzeket fektessenek be az orosz és az európai klubfutballba. A 2008-as világválság, a lassuló orosz gazdaság, a krími válság és nem utolsósorban az UEFA Financial Fair Play szabályai miatt azonban mára már jelentősen csökkent az orosz futball versenyelőnye – persze nem a magyarral szemben, a CSZKA költségvetése az elmúlt évtizedben mintegy évi 20-30 milliárd forint volt, a 2016-ban elkészült, harmincezres VEB Arena pedig 100 milliárd forintba került.

A mai CSZKA alapjait a 2009-ben szerződtetett edző, Leonyid Szlutszki alapozta meg, akivel a klub három bajnoki cím és egy kupagyőzelem mellett történetében először jutott tovább a Bajnokok Ligája csoportköréből, még 2009-10-ben, amikor a nyolcaddöntőben a későbbi győztes Internazionale ellen estek ki 0-2-es összesítéssel. Az idő teltével zsidó felmenőkkel rendelkező edzőt származása és a csapat „unalmas játéka” miatt egyre többet támadta a CSZKA szurkolótábora, 2016 őszén a Tottenham elleni BL-meccsük előestéjén aztán le is mondott (Szlutszki azóta egy hulli kitérő után a Vitesse mestere lett). Utódja a hat évig, 2006-13 közt a BATE Boriszovot vezető, de még ma is csak 42 esztendős belorusz Viktor Goncsarenko. Vele két második hely után tavaly csak a negyedik pozícióban végzett a csapat, jelenleg pedig az ötödik. Nemzetközi fronton azonban komoly sikereket ért el: 2017-18-ban a BL-csoportkör harmadik helyén végezve az Európa Ligában folytathatta a klub, ahol a Crvena Zvezdát és a Lyont kiverve a negyeddöntőig jutottak, ott az Arsenal állította meg őket. Tavaly pedig – bár a BL-csoportkör negyedik helyén végeztek – kétszer is megverték a Real Madridot.

A klubot ismerők ennek ellenére azt mondják, hogy a csapat fejlődése megállt, a Szlutszki által épített csapat magja kiöregedett vagy távozott és a helyükre igazolt fiatalok nem minden esetben váltották be a reményeket. A csapat Ahmed Musát, Alekszandr Golovint, Vitinhót eladva 2016 óta 70 millióért értékesített játékosokat. Igaz vettek is, többségében fiatalokat, Ivan Obljakovot 4 millióért, két izlandi futballistát összesen 7 millióért igazolták, egy milliót költöttek a japán Nisimurára, 1.5 milliót fizettek az UFÁ-nak a 19 éves Divijevért, a legnagyobb befektetésük azonban az egy év kölcsön után 16 millió euróért szerződtetett horvát válogatott, 21 éves Nikola Vlasic. A támadó középpályás ellenünk is pályára lépett csereként néhány hete az EB-selejtezőn, a walesieknek és a szlovákoknak pedig be is talált. A bajnokságot is jól kezdte a horvát, 12 meccsen 5 gólig és 2 asszisztig jutott.

A klub a bajnokságban az ötödik helye ellenére nem szerepel rosszul: az elsőtől 4, a másodiktól 1 pontra vannak, viszont az EL-ben eddig gyalázatosan szerepelnek, emlékezetes meccsen, vezetésről 5-1-re kikapva kezdtek a Ludogorec otthonában, majd az Espanyol is elverte őket 2-0-ra Moszkvában. Az elmúlt hétvégén az UFA otthonában 1-1-es döntetlent játszottak, utánunk pedig városi rangadót lépnek majd pályára a kiesés elől menekülő Dinamo Moszkva ellen.

Mint már írtuk, a csapat otthona a harmincezres VEB Aréna, amely arról ismerhető fel leginkább, hogy a stadion egyik sarkában egy, az UEFA Kupát formáló toronyház van. A klub átlagnézőszáma a szezonban 19.000 fő, az Espanyolt 22.000 néző előtt fogadták. A kilenc éven át készülő természetes füves pályás stadiont a város észak-nyugati részén, a Hodinka-parkban építették.

Mi négyszer találkoztunk a piros-kékekkel, először 1975-ben, egy Csepelen rendezett barátságos tornán 1-1-et játszottunk velük (Szabó Feri a 89. percben egyenlített), 3 évvel később egy felkészülési találkozón 1-0-ra vertük őket Takács góljával. Tétmeccsen épp negyed százada, 1994-ben találkoztunk velük, a Kupagyőztesek Európa Kupájának második körében. A kinti 2-1-es vereség után (a mi gólunkat Christiansen szerezte) itthon mi nyertünk 2-1-re (egy öngóllal, valamint Neagoe találatával fordítottunk még az első félidőben) – a felejthetetlen tizenegyespárbaj a mi 7-6-os sikerünket hozta az Üllői út 20.000 nézője előtt.

A Moszkva általában három (avagy öt) védős rendszerben játszik, Akinfejev előtt legtöbbször a három belső védő a horvát Sarlija (14 meccs), Divijev és az izlandi Magnússon, de Gogoua és a 17 éves Karpov is rendszeresen szóhoz jut. A jobbhátvéd az egyszeres brazil és 21-szeres orosz válogatott Mario Fernandes, a bal oldalt az utóbbi időben legtöbbször a 21 éves Kucsejev zárja. A védelem előtt legtöbbször a szintén 21 éves Ilzat Ahmetov játszik középen, mellette-előtte Vlasic és Obljakov feladata a játék szervezése. Kezdőként vagy csereként szinte mindig pályára lép a horvát Bistrovic és sokszor kap szerepet az izlandi Arnór Sigurdsson – bár utóbbira néha a csatársorban számít Goncsarenko. Az első számú csatár az idén eddig négy gólig és négy gólpasszig jutó Fedor Csalov, aki tavaly 20 évesen az orosz élvonal gólkirálya lett 15 góllal. Ezen a poszton még a japán Nisimura kaphat szerepet, valamint az alapvetően (védekező) középpályás, 190 centi magas szlovén Jaka Bijol.

A szezonban még nem lépett pályára a csapat korábban a Chelseat is kikosarazó legendája, Alan Dzagojev, valamint a korábbi alapember balhátvéd Georgij Senyikov és sérüléssel bajlódik a tapasztalt Viktor Vasin és Kirill Nababkin is. A 33 éves Akinfejeven, a 29 éves Fernandesen, valamint a 26 éves Magnússonon kívül a legtöbbet játszó 11 játékos 20-23 közti fiatal, így a rendkívül tehetséges együttes Achilles-sarka a tapasztalatlansága lehet. Hogy ezzel mit tudunk kezdeni a hűvös moszkvai éjszakában csütörtökön, az majd kiderül.

A CSZKA Moszkva fanatikusai kemény legények, ha úgy adódik, akkor a verekedéstől sem riadnak vissza, legyen az akár a stadionon belül spontán, vagy előre megbeszélve egy üres mezőn. Híres videójuk az is, amikor Rómában „gyorsították fel” a mozgólépcsőt a metróban: