Támadónk a litvánok elleni meccs mellett még a Dinamo elleni párharcról, valamint családjáról is beszélt.

– Felkészült a kemény litván védőkre? Állítólag nem kérdeznek, rúgnak…
– Igen, láttam, hogy védekező stílusú csapat lesz az ellenfelünk. Az elmúlt napokban sokat foglalkoztunk a Suduva együttesével, a szakmai stáb több jelenetet is mutatott a játékáról. A Maccabi Tel-Aviv elleni legutóbbi hazai selejtezőjét az elejétől a végéig megnéztük. Nem volt nehéz észrevenni, hogy kemény, jó felépítésű védők alkotják a csapatot, na és két remek csatár, akik bármikor képesek veszélyt teremteni.

– Ki a párharc esélyese?
– Jó kérdés. Az elmúlt hetek bizonyították, hogy ezen a szinten nehéz egyértelmű esélyest megnevezni. A Ludogorec ellen a bolgárok számítottak esélyesnek, mégis mi jutottunk tovább, a máltai Valletta bennünket szorított meg, mi pedig a horvát Dinamo Zagrebet. Legalábbis az első mérkőzésen.

– A visszavágó olyan volt, mint egy rossz álom?
– Annak azért nem nevezném. Kétségtelen, hogy nagyon jó csapatról beszélünk, és a Dinamo a budapesti találkozón remek taktikát választott. Játékosai a labdavesztéseink után azonnal lerohantak, letámadtak bennünket, mi pedig megtettük nekik azt a szívességet, hogy többször is a lehető legrosszabb helyen ajándékoztuk oda nekik a labdát. A nulla-négy ellenére este úgy feküdtem le, hogy ezen a napon is tanultunk valamit. És egyáltalán nem gondolom úgy, hogy a zágrábiak más szintet képviselnének nálunk. A két mérkőzés alapján jobbak voltak, de nem olyan nagy a lemaradásunk, mint ahogy a második kilencven perc mutatta.

– A Suduva amolyan sötét ló? Keveset tudni róla, mégis nagyon veszélyes.
– Valami olyasmi… Az eredményei és a látottak alapján tisztelnünk kell az ellenfelünket. A Maccabi Tel-Aviv személyében az előző körben nagy múltú csapatot búcsúztatott céltudatos, eredményközpontú futballal. Idegenben kezdjük a párharcot, ez papíron némi előnyt jelent, de nagyon fontos lenne, hogy idegenben gólt szerezzünk.

– Az egy-egyes döntetlent aláírná előre?
– Nehéz erre válaszolni, talán igen… De nyugodt csak akkor lennék, ha két, esetleg három gólt is szereznénk idegenben. Ami persze nem lesz egyszerű feladat, hiszen ahogy mondtam, a Suduva rendkívül kemény csapat, határozott védőkkel és sokat futó középpályásokkal. A hangulat teljesen más lesz, mint Zágrábban volt, hiszen Litvániában egy jóval kisebb stadionban kell futballoznunk.

– Magyarországra szerződése után sokáig kiegészítő embernek számított, mostanra ellenben nagyon úgy tűnik, alapembere lett a Ferencvárosnak. Minek köszönhető a formajavulása?
– Mostanra sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint amikor idekerültem. Akkor minden új volt, meg kellett szoknom az országot, Budapestet, a klubot, az új környezetet, az edzőpályákat, a társakat, na és nem utolsó sorban a Szerhij Rebrov által előnyben részesített taktikát. Örülök neki, hogy jól kezdtem a mostani idényt, a Ludogorec és a Valletta ellen is gólt lőttem, a bolgárok ellen ráadásul a hazai és az idegenbeli találkozón is. Közelítek a legjobbamhoz, de aki ismer, tudja, hogy ennél is többre vagyok képes.

– Kenyában született, ám hatévesen Norvégiába költöztek. Gyerekkorának nehéz időszaka volt ez?
– Nem volt egyszerű. Odahaza Afrikában a fővárosban laktunk, a rokonok mind a közelünkben laktak. Ám a szüleim úgy döntöttek, szedjük a sátorfánkat és a jobb élet reményében Európába költöztünk. Nehezen éltem meg azt az időszakot, időbe telt, mire otthon éreztem magam Norvégiában, mire újra lettek barátaim.

– Igaz, hogy az azóta is Norvégiában élő szülei a Ferencváros minden mérkőzésén a számítógép előtt szurkolnak?
– Édesapám és édesanyám a legnagyobb szurkolóm. Szerencsére a világháló segítségével manapság már szinte minden találkozót meg lehet nézni, anyuék a kezdés előtt elhelyezkednek odahaza, bekapcsolják a számítógépüket, és végigizgulják a mérkőzést. Nagyon hálás vagyok nekik, nem véletlen, hogy minden meccs után őket hívom fel elsőként. Akkor is, ha nyerünk, és akkor is, ha esetleg kikapunk aznap. Édesapám gyermekkoromban minden mérkőzésemen ott volt a korlát mellett, és a hangját sem félt kiereszteni. Biztatott, ha lógattam a fejem, próbált lelket önteni belém.

– Édesanyja a Ludogorec elleni hazai mérkőzésen a Groupama Aréna lelátójáról szurkolt önnek. A Suduva elleni budapesti találkozóra is eljön?
– Ezúttal odahaza lesz apuval. Mindketten dolgoznak, nem olyan egyszerű elszakadniuk az ilyen hétközi mérkőzésekre. Anyu a Ludogorec elleni hazai mérkőzésünkre jött el, nagynénémmel és nagybátyámmal látogatott meg, kíváncsiak voltak, hogyan élek Budapesten. Mondani sem kell, nagyon tetszett nekik, amit láttak.

– Tokmac névvel ellátott Fradi-mezük már van?
– Mi az hogy! Apuék általában abban nézik odahaza a mérkőzéseimet, de nemcsak nekik, hanem a barátaimnak is van már Fradi-mezük. Úgyhogy immár Afrikában és Norvégiában is vannak Ferencváros-szurkolók.

NSO