Videós anyagok mindent megnyerő vízilabda csapatunk sajtótájékoztatójáról.
A sajtótájékoztató teljes felvétele: VLV, a vízilabdás szakportál Zalánki Gergővel is hosszabban beszélgetett, az interjút ide kattintva olvashatjátok el.
Pólósaink kerete a 2019/2020-as szezonra:
Kapusok: Gárdonyi András, Vogel Soma
Mezőnyjátékosok: Aaron Younger, Ioannisz Fountoulis, Jansik Szilárd, Kállay Márk, Mezei Tamás, Német Toni, Nicolas Constantin-Bicari, Nikola Jaksic, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Vámos Márton, Varga Dénes, Zalánki Gergő
„A következő idénytől a Fradiban akartam játszani, nagyon örülök neki, hogy ez megvalósult – mondta a Szolnoktól távozó Zalánki Gergő. – A játékosokat nagyon jól ismerem, jelenleg ez a világ legjobb csapata, így hatalmas motiváció lesz a zöld-fehéreknél vízilabdázni, s begyűjteni azokat a serlegeket, amelyeket a csapat az idén megnyert, köztük a Bajnokok Ligáját.”
A 24 éves, balkezes pólós a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy azért is akart a Ferencvárosba igazolni, hogy az olimpia előtt egy csapatban játszhasson a válogatott két klasszisával, Varga Dénessel és Vámos Mártonnal.
„A válogatottban sokat játszottunk már együtt, de a klubszezon egészen más. Nap mint nap együtt edzünk, és legalább hatvan meccset játszunk az idényben, a korábbi tíz helyett. Így sokkal jobban összeszokhatunk, különösen Vámos Marcival, ha együtt vagyunk a vízben. Bízom benne, hogy ezt az olimpián majd kamatoztatni is tudjuk.”
„Úgy éreztem, nem véletlen az élettől és a vízilabdától sem, hogy engem tavaly leigazolt a Fradi, megdolgoztam minden egyes centiméterért – mondta Kállay, aki négy idény után a Debrecen csapatától került a zöld-fehérekhez a nyáron. – Hét évvel ezelőtt műtötték a lövőkezemet, komoly sérülésből kellett visszajönnöm, de Debrecenben megerősödtem, és mentális, illetve fizikai szempontból is túltettem magam ezen. Úgy érkeztem ide, hogy szeretnék bekerülni a válogatott keretbe, és egy évvel később úgy állunk itt, hogy ez valósággá vált. Emellett pedig, amiben elindultunk, ott megnyertük az összes trófeát. Maximálisan elégedett vagyok, a csúcspontja a karrieremnek. Az ilyen pillanatokért, az ilyen szezonokért érdemes elkezdeni sportolni.”
Az FTC csütörtöki sajtótájékoztatója előtt néhány órával hirdetett keretet Märcz Tamás szövetségi kapitány a világliga szuperdöntőjére. A Fradiban kiválóan vízilabdázó 33 éves játékosnak gyerekkori álma vált valóra, hogy utazhat a válogatottal Belgrádba. S persze ezzel nem akar megelégedni.
„Természetesen megküzdök a világbajnokságért is, mindig a legmagasabb célokat érdemes kitűzni magam elé. Csak így tudom a legjobb teljesítményt kihozni magamból. Nem vetem el a lehetőségét annak, sőt, azzal a tudattal szállok vízbe és játszom a nemzeti csapatban, hogy kijussak a világbajnokságra.”
„Felnőtt a feladathoz, és innentől úgy kezelem, mint a legjobb magyar kapust” – ezt Varga Dénes azután mondta Vogel Somáról, hogy az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata megnyerte a Bajnokok Ligáját, amiben a 21 éves pólósnak oroszlánrésze volt.
„Nyilván jólesnek a dicsérő szavak, főleg Varga Dénestől – reagált a fenti mondatra Vogel Soma. – Örülök, hogy fel tudtam venni a versenyt a többi kapussal, és hogy másokat idézzek, fel tudtam nőni a feladathoz.”
A fiatal kapus elképesztő idényen van túl a Ferencvárossal, a zöld-fehérek minden létező trófeát – Bajnokok Ligája, magyar bajnokság, Magyar Kupa, európai Szuperkupa, magyar Szuperkupa – elhódítottak, ami csak lehetséges volt. Nem csoda, hogy egyelőre nehezen fogja fel a páratlan sikerszériát.
„Nagyon hirtelen, gyorsan történt minden. Másfél, két év alatt én is bekerültem a mély vízbe, és annyira pörögtek az események, hogy ezt nagyon nehéz megtapasztalni, még külső szemlélőként is. Ezzel magasra tettük magunknak a mércét, igazából ennél már nincsen feljebb, ezt már csak megismételni lehet. Azt szokták mondani, hogy elnyerni a címet könnyű, megvédeni nehezebb. Most ennek szeretnénk megfelelni.”
„Miután kihagytam az ötméterest, nagyon szomorú lettem – mondta a 25 éves, Bajnokok Ligája-győztes vízilabdázó, Jansik Szilárd. – Rögtön beugrott, hogy a mérkőzés közben volt két nagy helyzetem, kihagytam, aztán az első ötöst is. De erre jó a csapatsport, hogy ott van a társad és kijavítja a hibádat. Aztán nagyjából két, három perc telt el és újra én jöttem. Akkor még nem fordult meg a fejemben, hogy lesz újabb kör és ismét én következem, csak a többieknek küldtem az energiát. Amikor megint rám került a sor, tudtam, hogy itt már nem hibázhatok, be kell lőni, és ez sikerült.”
