Balkezes bombázónkat kérdezték a Bajnokok Ligája győzelemről.

Hitte volna, hogy az idény végén BL-serleget fog a kezében?
Őszintén szólva sokakhoz hasonlóan én sem az első helyre vártam a csapatot, mert elsőévesek voltunk a Bajnokok Ligájában, többen is először játszottak a sorozatban. A vezetőség nem várt el semmit azon kívül, hogy jussunk el a hannoveri nyolcasdöntőig. Valljuk be, így azért könnyebb is volt játszani, mint mondjuk jövőre, amikor ki is mondják, hogy Bajnokok Ligáját kell nyernünk. Most örülünk, és nagyon boldogok vagyunk.

Azért volt teher más szempontból.
No igen, a játékvezetők megnehezítették a dolgunkat, de ez történelem, nem is foglalkozunk vele. A csapat erejét mutatja, hogy képes volt elviselni ezt, erősek voltunk. Általában uraltuk a meccseket, kivéve a Barceloneta ellenit, amelyen mi kapaszkodtunk. Senkinek sem egyszerű, amikor vezetnek ellened két-három góllal, gólt lősz, de válaszolnak rá — ez fel tud őrölni egy csapatot. A döntőben az volt a kulcs, hogy bár a görögök feljöttek, fel is örlődtek, és az ötöspárbajt meg tudtuk nyerni.

Nehéz volt a kipontozódás után kívülről nézni a végjátékot?
Kavarognak bennem a gondolatok, hogy mit kellett volna másként csinálnom azért, hogy elkerüljem a kiállítást. Nyilván mindenből tanul az ember, de nehéz volt megélni, hogy nem lőhettem ötöst. Ugyanakkor rendkívül büszke vagyok a srácokra, mert odatették magukat, és kiélezett szituációban is higgadtak tudtak maradni. Vogel Soma az egész tornán szenzációsan védett, és az ötösöknél is kellett a magabiztossága.

A csapat és személy szerint ön hogy tudta maga mögött hagyni a nehezebb téli-tavaszi időszakot?
Hittünk abban, hogy jól dolgozunk, a napi feladatokra koncentráltunk, a szárazföldi edzésekre összpontosítottunk. Tudtuk, hogy előbb-utóbb túl leszünk rajta, és aztán a bajnoki végjátékban felfelé ívelő pályára álltunk.

Ön is. Ahogyan egy kollégám a döntőt látva fogalmazott, az Olympiakosznak reszeltek, mert Vámos eksztázisban játszik.
Rendkívüli lehetőség döntőben szerepelni, nem is biztos, hogy többször megadatik az ember életében, hiszen annyira jók az ellenfelek, és erős a mezőny. Ilyenkor meg kell ragadni az alkalmat, nem is száz, hanem százötven százalékon kell játszani.

Ez már a második BL-győzelme. Összemérhető a kettő?
Nem lehet összehasonlítani, mert teljesen más volt a csapat. Két éve Szolnokon szinte csak kész játékosokkal szerepeltünk, a Ferencvárosban viszont sok a fiatal. Akkor vereség nélkül abszolváltuk a sorozatot, most a csoport negyedik helyén surrantunk be a nyolcasdöntőbe, és győztünk le a végjátékban mindenkit. Az biztos, mindkét trófeának méltó helye lesz a vitrinben.

Ahova érkezhet még néhány. Jól érzem, ez akár FTC-hegemónia kezdete lehet?
Valóban, Nyíri Zoltán alelnök úr ki is mondta, dinasztiát épít a Ferencváros, szóval lehet hasonló sikerekre számítani.

NS