Középszakasz-győztes csapatunk a sárga-kékek otthonában folytathatja a pontgyűjtést.

Férfi jégkorong, Erste Liga, középszakasz, 7. forduló
Brassó, 17.30: Corona Brassó – Ferencváros

Galéria: szerdai edzés @ FTC jégkorong

A farkasok ellen remek az idei mérlegünk, az alapszakaszban háromszor nyertünk ellenük – kétszer is nyolc gólt ütve! -, egyszer maradtunk alul büntetők után, a középszakaszban is legyőztük őket hazai pályán. Ma folytatódhat a jó sorozat!

Tóth Gergőt kérdezte a FradiMédia:

Fodor Szabolcs

Az alapszakasz után nem váratlan ez a részsiker, a középszakasz győzelem, de az idény egészét nézve szerintem még mindig meglepetés. A rajt előtt kevesen gondolták volna, hogy ilyen jól fogunk szerepelni.

A játékosokon nincs olyan kapcsoló, amellyel működtetjük őket, nem lehet egyik pillanatról a másikra leengedni vagy éppen felpörögni. Ha valaki leereszt, időre lesz szüksége, mire újra üzemi hőfokon tud dolgozni, ám a rájátszásban erre nem várhatunk. A legnagyobb butaság lenne a részünkről, ha a brassói és a csíkszeredai mérkőzésen lazsálni vagy tartalékolni kezdenénk. Ez a playoffban biztosan visszaütne.

Szerintem maga a rendszer, a középszakasz jó. Nekünk is hasznos volt, magas hőfokú, pörgős mérkőzéseket játszottunk, ami kitűnő felkészülés a rájátszásra. Emellett ad egy második esélyt a csapatoknak, hogy javítsanak a helyzetükön. Most is voltak, akik éltek ezzel. Talán azon lenne érdemes gondolkodni kicsit, hogy 40 alapszakasz-mérkőzés után az együttesek között kicsi lesz a különbség, így az első nagy körben elért előnynek kisebb a hozadéka. Összességében azonban szerintem jó ez a forma.

A rájátszás mindig különleges szakasza a bajnoki évnek. Nagyobb a tempó, feszültebb a hangulat, itt már sokkal komolyabb következményei vannak a hibáknak. Azzal egyetértek, hogy a meglepetésfaktor abszolút benne a playoffban. Ezért mi is nagyon körültekintően választunk majd. Rengeteg szempontot kell figyelembe venni: távolság, milyen eredményei voltak az ellenfélnek, milyenek a speciális játékokban, vannak-e rájátszásban tapasztalt játékosai, és még lehetne sorolni. Ezeket kell mérlegre tenni, hogy jó döntést hozzunk.

Akik a mi időnkben, a nyolcvanas években nevelkedtek, azok közül csak azok tartottak ki a mostoha körülmények dacára, akik imádták a jégkorongot. Innen nézve nem véletlen, hogy sokan edzőként, vezetőként is a sportágban maradtunk. Nem voltam egy Wayne Gretzky, nekem többet kellett melóznom, szigorúbban betartanom a taktikát, jobban odafigyelnem a részletekre, mint a csapat húzóembereinek. Azzal vigasztalhatom magam, hogy ez a mentalitás már játékosként felkészített az edzői pályára.

Bővebben: Jégkorongblog, Magyar Nemzet