Dávid a Fradi-játékosokat körülvevő figyelemről is beszélt a hétvégi derbin kívül.
Kettőt aludva az Újpest elleni rangadóra inkább félig tele van a pohár. Az utolsó őszi fordulóra öt pontra olvadt az előnyünk, akkor aláírtam volna a kilenc pont előnyt két tavaszi meccs után. Ha kizárólag a legutóbbi meccsről beszélünk, elárulom, a lefújás után úgy ültünk az öltözőben, mintha kikaptunk volna.
Korán vezetést szereztünk, nem érdemtelenül, az első negyedórában remekül játszottunk. Sajnos nem először fordul elő, hogy az előny birtokában nem tartjuk az iramot és a játékunk is megváltozott. Ebben az Újpestnek is volt szerepe, más kérdés, hogy a visszafogottabb teljesítmény is elég lett volna, ha a végén rutinból lehozzuk a hátralévő perceket. Egyfelől igazságtalan, mert tettünk a győzelemért, másrészt igazságos, mert a Fradinak ilyen meccseken többet kell nyújtania. Az még nem baj, ha bizonyos időszakokban az ellenfélnél van a labda, sokat gyakoroljuk, hogy zárjuk le a kapunkig vezető utat, s annak örülhetünk, hogy ez visszaköszönt. A gondot az jelentette, hogy labdaszerzés után nem játszottunk az elvárható módon. Nem becsültük meg a labdát, nem tudtunk tudatos akciókat vezetni.
Csak azzal foglalkozom, hogy a tőlem telhető maximumot nyújtsam, és elvégezzem a vezetőedző által kért feladatot. Az, hogy Szergej Rebrov mindkét meccsen a kezdőbe jelölt, visszaigazolást jelent, hogy az utasításait a legjobban végrehajtó focisták közt voltam.
Thomas Doll-lal sajnos csak néhány hetet dolgozhattam együtt, hisz a felkészülés alatt nyolc hétig külön kellett készüljek. A megbeszéléseken, videózásokon részt vettem, elméletben tudtam, mit várt tőlem, de gyakorlatban keveset dolgoztunk együtt, így nem tudok véleményt alkotni róla. Horváth Ferenctől egy év alatt rengeteget tanultam, Szergej Rebrov elképzelései is közel állnak hozzám, biztos vagyok benne, hogy a mostani időszak is sokat segít abban, hogy jobb focistává váljak. Nem tudom, hogy a Rebrov által képviselt futball szovjet iskola-e. Azt tudom, hogy minden focistának könnyebb követnie az edzői utasításokat, ha hisz a kijelölt irányban. Ahogy a foci elemeit is, úgy azt is meg kellett tanulnom, hogy mivel jár a Ferencvároshoz tartozni. Ebben sokat segített, hogy huszonhét évesen igazoltam ide. Nem vagyok fiatal, sem öreg, épp annyi tapasztalatot gyűjtöttem, hogy tudjam helyén kezelni a felhajtást. Miután hazaérkezem az edzésről, és letudom a soros interjút vagy nyilvános szerelést, onnantól a saját életemet élem, épp, mint Balmazújvárosban. Annyiban más a helyzet most, hogy a közösségi médiában jobban látszik, melyik csapathoz tartozom, a városban sétálva meg-megismernek, olyanok is rám köszönnek, akik nem az ismerőseim. Ilyenkor kicsit meglepődöm, de aztán gyorsan összerakom a képet, hogy azért köszönnek, mert a Fradi-család tagja vagyok. De a mostani Fradiban nem én vagyok az a játékos, akiktől leesik az emberek álla. Szó sincs arról, hogy mindig körbeállnának aláírásért.
Nem szeretnék a távoli céljaimról beszélni. Nagy terveim vannak, de ezek csak úgy valósulhatnak meg, ha a Fradiban maximálisan meg tudok felelni az elvárásoknak.
– Sigér Dávid
(Nemzeti Sport)
