Varga Dénes ötöt vágott, Vogel Soma pedig 71%-os (!) hatékonysággal védett – holnap 1996 után szerezhetjük meg ismét a trófeát.

Férfi vízilabda, Magyar Kupa, elődöntő
OSC 7-11 Ferencváros
Negyedek: 3-2, 1-5, 2-3, 1-1
Gólok: Varga 5, Younger 2, Mitrovic 1, Német 1, Pohl 1, Vámos 1

Se a munkanap, se a havazás nem igazán kedvezett a mai mérkőzés várható látogatottságának, ennek ellenére szép számmal látogattak ki a Komjádi-uszodába a szurkolók. Az OSC az utánpótlását vezényelte ki főleg, részünkről viszont jelen volt a „kemény mag” is, igaz, ezúttal a megszokott helyükről kiszorítva, a legszélső szektorban foglalhattak csak helyet, ahonnan nem túl jó a kilátás, szerencsére ez a hangjukon nem volt észrevehető, végig buzdították csapatunkat.

Nem indult jól számunkra a találkozó, nem sikerült kihasználnunk az egyből adódó fórokat, lehetőségeket, nem úgy, mint Vad Lajos együttesének, 2-0-ra gyorsan el is mentek. Ezután csapatkapitányunk, Varga Dénes csillogtatta meg klasszisát, egy az egyben verte meg gyönyörűen Brguljant a szélen, majd Mitrovic mellett kilőtte a hosszút. Erre még tudott válaszolni ellenfelünk emberelőnyből, utána viszont beindult a Fradi-henger: zsinórban négyet lőttünk, míg egyet sem kaptunk, összeállt a védekezés, Vogel is nagyokat fogott, támadásban pedig jöttek a gólok. A kegyelemdöfést is bevihettük volna kettős emberelőnyből, meg is volt a ziccerhelyzet, ám elpuskáztuk.

Ezzel kicsit fel is élesztettük az OSC-t, a nagyszünet után Manhercz vezetésével sikerült egyre csökkenteniük a különbséget, utána viszont újabb 3-0-ás sorozatot csináltunk: előbb Varga értékesített egy büntetőt – előtte olimpiai bajnokunkat, Kósz Zoltánt kiállították ellenfelünk kispadjáról -, majd Younger lőtt szabaddobásgólt, végül pedig Vámos megúszásból bombázott Mitrovic kapujába. A harmadik negyed végén, valamint a negyedik negyed elején sorra kapták a „doktorok” a fóros lehetőségeket, ám ha a blokkjainkat át is lőtték, utána ott volt Vogel Soma, aki lehúzta a rolót: 24 lövésből 17-et hárított kapusunk! Az utolsó percekben már csak „úszkálás” zajlott a vízben, amit Német Toni tört meg egy rosszkéz oldali szélső találattal.

A győzelemmel bejutottunk a döntőbe, holnap a Miskolci VLC lesz az ellenfelünk 16 órától – 9-8-ra győzték le a BVSC-t -, érdemes felidézni Sike József mai nap előtti nyilatkozatát: „Az FTC a világ legjobb csapatának van aposztrofálva, legyőzte a BL-győztest, az OSC „luxusjachtként” érkezett, leigazolva a négy legjobb egri játékost, de mi semmivel nem vagyunk rosszabbak szerintem játékosállományban, mint ez a két csapat.” – ennek megfelelően kell hozzáállnunk a holnapi fináléhoz! Hajrá, Fradi!

Varga Dénes

Hiányérzetem, azok után, hogy az OSC-t megvertük az elődöntőben, nem lehet, mert ez klasszikusan az a meccs volt, amit teljesen mindegy, hogy hogyan, de meg kell nyerni. Ennek ellenére pont aszerint a forgatókönyv szerint zajlott, amit én kigondoltam. Biztos voltam benne, hogy az OSC nagyobb lendülettel, hévvel tud bejönni ebbe a meccsbe az elmúlt két hetünk miatt, illetve azért is, mert egy kicsit kevesebb teherrel a vállukon játszhattak, szerintem. Utána pedig, ahogy abban bíztam, meg tudtuk fordítani a meccset, és végig utána kézben tartani. Én azt mondom, hogy nyerjük meg a Magyar Kupát úgy, hogy tisztességgel megvertük azt a csapatot, aki szembe jött. Az viszont tény, hogy a Miskolccal tavaly nagyon sok meccset játszottunk, és voltak közte kifejezetten szoros meccsek, volt, amiket csak az utolsó percben nyertünk meg. Ezt a faktort, és azt, hogy ez egy döntő lesz, ha összeadjuk, akkor mindenképp egy jó meccsre számítok és a második negyedbeli formánkat kell hozni az elejétől kezdve holnap.

Vogel Soma

Tudtuk, hogy az OSC nagyon keményen és jól fog kezdeni. Ez így is történt. Aztán azt is tudtuk, hogy valószínűleg mi jobban fogjuk bírni, több cserével rendelkezünk.

Varga Zsolt

Azt gondolom, hogy a mérkőzés elején… nem mondanám, hogy nem játszottunk jól, mert szerintem jól kezdtünk, kifejezetten jól, tehát fel volt építve a játék, megkaptuk a kiállításokat, de azokat nem tudtuk jól kihasználni. Az OSC az elején nagyon nagy lendülettel, önbizalommal kezdett, így lépésről lépésre ki kellett dolgoznunk magunkat ebből a rosszabb, nehezebb hullámból, és szép lassan meg kellett kortyolnunk a mérkőzést lépésről lépésre. Ahogy feljavultak a blokkok, ahogy a helyére került a védekezés, úgy egyre stabilabbá vált a támadás is. Összességében azt gondolom, egy picit talán nagyobb a gólkülönbség, mint amit én éreztem ebben a mérkőzésben, főleg az első két negyedben.

Bővebben: VLV