Hétvégén erre tökéletes alkalmunk is lesz, hiszen ahhoz a Csurgóhoz látogatunk, ahol a légiósok dominálnak – Király Sándor szakosztályvezetővel beszélgettünk.

Az elmúlt tíz évben a felnőtt csapat elég hányattatott sorsú volt. Hogy sikerült mindezek ellenére az utánpótlást olyan jó minőségben fenntartani, hogy már most is tudunk beugrókat meríteni belőle?
A 2011-es bajnoki bronzérem után a PLER-es fúzió nem volt sikeres, és ami a legrosszabb, hogy akkor szinte a teljes utánpótlásunkat lerabolták. A legtehetségesebb fiatalok más csapatokba igazoltak, 2012-ben itt maradtunk 40 gyerekkel. Ennek ellenére Kiss György vezetésével bejutottunk a serdülő országos hatos döntőbe, amelyet mi rendeztünk, végül a Szeged és a Veszprém mögött a bravúros, harmadik helyen végeztünk. Sajnálatos módon azonban bronzérmes csapatunk sem maradhatott együtt, mivel az NBI/B-ben szerplő felnőtt gárdánk kiesett a harmadosztályba, így nem volt nehéz elcsábítani a fiatalokat is. Szerencsére a női csapatot akkor működtető kft. tudta azt vállalni, hogy a fiú csapatainkat elindította a gyerekbajnokságokban. A Ferencváros mellett a vérzivataros időkben is kitartó Kiss György azonban ezzel a garnitúrával is bejutott a következő évben a hatos döntőbe. Akkor, 2012-ben hoztuk létre azt a tízéves stratégiai tervet, amelynek keretében a ferencvárosi férfi kézilabda újjáélesztését, és fejlesztését határoztuk meg. Akkor kezdtük el az építkezést az itt maradt leghűségesebb szakemberekkel és játékosokkal, és a harmadosztályból szisztematikus munkával, évről évre előre lépve, végül az NB I/B-t hibátlan teljesítménnyel megnyerve jutottunk fel az első osztályba. Meggyőződésem, hogy a Fradi márkanév, a ferencvárosi szellemiség nélkül ez nem sikerült volna.

A „légióskorlát” betartása és Ancsin Gábor remek teljesítménye mennyire keltette fel országszerte a jobb nevű magyar felnőtt játékosok, valamint az utánpótlásban szereplők figyelmét?
Ancsin Gabi vagy Schuch Timuzsin szerepeltetése is rendkívül fontos, de ami talán ennél is fontosabb, hogy a szigorú légióskorlát mellett az összes NB I-es csapat közül tavaly és idén is nálunk mutatkozott be a legtöbb fiatal magyar kézilabdázó, konkrétan 11 fő, ezt a számot más klubok meg sem tudták közelíteni. Már korábban is mondtam, és ezt továbbra is tartom, hogy ha én fiatal magyar kézilabdázó lennék, akkor biztos, hogy a Ferencvárosban szeretnék játszani. Már Ancsin és Schuch leigazolása előtt is dörömböltek az ajtónkon a magyar kézilabdázók, hiszen az itteni körülményekről mindenkitől csak jót hallottak. Ez a hely tökéletes arra, hogy a magyar játékosok megmutathassák, hogy igenis vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint a környező országokból érkező légiósok. Annyit elárulhatunk, hogy a szemléletünkön nem változtatunk semmit, és a jövő évi keretet is ennek megfelelően, tehetséges magyar játékosokra építve szeretnénk kialakítani.

Van-e törekvés arra, hogy a felnőtt csapataink „duplameccsen” szerepeljenek a Népligetben?
Igen, nagyon szeretnénk, ugyanis Magyarországon egyedül a Ferencváros büszkélkedhet azzal, hogy egy cégként egy női és egy férfi NB I-es szakosztályt is versenyeztet. Többször is próbáltunk az idén ilyen dupla meccset rendezni, de sajnos szervezésileg valóban nem egyszerű, hiszen a női csapat versenynaptára annyira sűrű és kötött, hogy nagyon nehéz megfelelő időpontot találni. Azonban nem adtuk fel ezt a törekvésünket, ha lehetőség nyílik rá, igyekszünk kettős rangadót rendezni az Elek Gyula Arénában.

Tervben van-e, hogy a lányokéhoz hasonlóan a fiúk hazai találkozóiról is legyen online stream, amikor nincs televíziós közvetítés?
Igen, ilyen közvetítést is szeretnénk. Amint az érdeklődés eléri a megfelelő szintet, azonnal lépni fogunk. Egyelőre be kell látnunk, hogy először az eredményeket kell hoznunk. Ebben egyébként nem állunk rosszul, hiszen a bajnokságban zsinórban az ötödik mérkőzésünket megnyerve már az ötödik helyen állunk, minden sorozatot beleszámítva pedig nyolc tétmeccs óta vagyunk veretlenek. A jegyárakat is jelentősen csökkentettük, már 1.000 és 1.500 forintért be lehetett jönni a legutóbbi, Cegléd elleni hazai mérkőzésünkre, amely egyáltalán nem számít soknak, ha például azt nézzük, hogy a meccsenkénti kapott gólátlagot tekintve jelenleg mi vagyunk a legjobbak a bajnokságban. A góllövőlistára pillantva pedig láthatjuk, hogy a jelenlegi legeredményesebb magyar kézilabdázó Ancsin Gábor személyében nálunk játszik, tehát a minőségi kézilabdaélmény garantált a találkozóinkon. Meggyőződésünk, hogy komoly létjogosultsága van annak, hogy egy kétmilliós nagyvárosban legyen egy NB I-es férfi csapat, amely lefedi ezt a régiót. Reményeink szerint idővel a szurkolók is minél inkább kedvet kapnak, hogy egyre többen látogassanak ki a mérkőzéseinkre, mi azon leszünk, hogy minden tekintetben pozitív élményekkel térjenek onnan haza.