Középpályásunk elmondta, hogy készen áll a derbire.
– Kelet-magyarországi kisgyerekként nézte a Ferencváros–Újpest rangadókat?
– Egészen kicsiként nem sokat tévéztem, de miután elkezdtem focizni, már figyeltem az NB I-es találkozókat. A derbiket is néztem, és az ország keleti felében is érzékeltük, hogy mekkora felhajtás övezi a párosítást. A találkozó előtti és utáni napokban is erről beszéltek az emberek.– Gondolta volna akkoriban, hogy egyszer pályára léphet a derbin?
– Dehogy! Amikor néztem a zöld-fehérek és a lila-fehérek egymás elleni meccseit, arra gondoltam, hogy én is szeretnék remek hangulatú, nagy figyelemmel kísért találkozókon pályára lépni. Ám akadtak olyan pillanatok a pályafutásomban, amikor ez nagyon távolinak tűnt.– Mire gondol?
– Például arra az időszakra, amikor megsérültem Mezőkövesden. Részese voltam a feljutásnak, de miután visszatértem, nem tudtam megvetni a lábamat az akkor már élvonalban szereplő együttesben. Ezek után igazoltam át a Balmazújvároshoz, a másodosztályban próbáltam újra felépíteni magam, és csak reménykedtem abban, hogy idővel kipróbálhatom magam az élvonalban. Akkoriban nehezen tudtam elképzelni, hogy egyszer a Fradi játékosaként futhatok ki az Újpest ellen a pályára.– Izgul?
– Inkább egészséges várakozás van bennem, mint izgalom. Hosszú utat jártam be, de nem érdemtelenül jutottam idáig, készen állok a feladatra. Nagyon sokat dolgozom, hogy napról napra jobban teljesítsek. Márpedig ha a játékos mindent kiad magából, nincs mitől tartania. Ha az járna a fejemben, hogy a szombati meccsen kell a legjobbnak lennem, az azt jelentené, hogy a többi összecsapás kevésbé fontos nekem. A bajnokság nem egyetlen rangadóból áll, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, hogy az Újpest elleni győzelem a legfontosabb a szurkolóinknak. Szóval, izguljanak inkább az újpesti játékosok, nekik kell vendégként futballozniuk.– Mit sulykol Szerhij Rebrov vezetőedző a játékosokba? Most kell átmenni a falon, vagy most kell megőrizni a higgadtságot?
– Ezek közül egyiket sem. A vezetőedző által megkövetelt taktikát igyekszünk minél jobban elsajátítani. Ha ez sikerül, és a szakember által kért mozgások automatikussá válnak, nem lesz szükség arra, hogy amolyan háborús hadvezérként küldjön minket csatába. Ha betartjuk, amit kér, és használjuk a fejünket, motivációs beszéd nélkül is eredményesek leszünk.
