Hazaérkezett Berlinből a Világkupa-győztes magyar válogatott – clubunk pólósát, Szilárdot kérdezték.

– Úgy látszik, téged kell a csapatba venni, mert amikor nem vagy ott, akkor baj van, amikor ott vagy, akkor meg aranyéremmel jöttök haza. Milyen volt ez?

– Köszönjük szépen. Jó lenne, ha ez mindig így lenne, ahogy mondod. Nagyon jó volt, jó érzés volt, ezért mentünk, az volt az elsődleges célunk, hogy bejussunk a legjobb négybe és játszhassunk éremért – szerencsére a legfényesebb érmet hoztuk el és így nagyon boldogok vagyunk.

– Nagyon kemény volt a felkészülés és a vége felé nyilván éreztétek, hogy nagyjából mire vagytok képesek. Ehhez képest is nem lepett meg téged egyrészt a teljesítményetek, másrészt az, hogy jöttek a győzelmek, amikor elkezdődtek a ki-ki meccsek?

– Hát az azért szomorú lenne, ha meglepne minket, hogy nyerünk. Mindig úgy készülünk, hogy nyerjünk. Három és fél hét volt a felkészülés, azt gondolom, hogy ezt maximálisan kihasználtuk, volt benne minden, utólag be is bizonyosodott, hogy sikerült jól felkészülnünk. Nem szánt szándékkal, de a nehezebb utat választottuk azzal, hogy az első mérkőzést elveszítettük, de így utólag nagyon jó érzés, hogy ezen az úton haladva nyertük meg a tornát, mert így meg tudtunk verni egy nagyon erős szerb csapatot, ami nagyon jó érzést ad nekünk.

– Neked személy szerint ez a siker hogyan fog kihatni a további pályafutásodra? Azért mégiscsak egy világversenyen lettél aranyérmes.

– Remélem, hogy nagyon sok pozitívum fog még érni ezután is. Továbbra is küzdök, hogy mindig itt legyek, hogy kijussak a világeseményekre. Ezt, ugye, elsődlegesen a klubban kell megtenni, hiszen az év nagy részét ott töltjük. Meg kell küzdeni azért is, hogy a válogatottba megkapjuk a meghívót, utána pedig bizonyítani a tétmérkőzésen, utána bejutni a csapatba, aztán világversenyen kell bizonyítani. És hát…, így lehet, hogy ott vagyunk és megnyerjük a csapattal, ennél nagyobb bizonyítás nincs. Nyilván számít az egyéni teljesítmény is, azt még “lehet csiszolni”, de remélem, hogy jó úton járok.

– Jól játszottál Berlinben. Érzed azt, hogy kicsit megszilárdítottad a helyed?

– Nem tudom ezt kimondani, annyira nem is gondolkodtam ezen. Nagyon örülök, hogy itt voltam, nagyon örülök, hogy nyertünk. A játékom – talán amiatt, hogy volt egy hathetes kihagyásom, – kicsit ingadozó volt, előfordult, hogy “pikkpakk” kipontozódtam, de olyan is, például éppen a szerbek ellen, hogy nagyon sokat tudtam vízben lenni, szerintem három negyedet is, jól is ment a játék. Nagyon bízom benne, az a célom, hogy megszilárdítsam a helyemet – sok ilyen győzelem kell, sok jó teljesítmény mind a csapat részéről, mind az én részemről – és akkor megszilárdíthatom a helyemet.

További interjúk: VLV