Clubunk serdülő Európa-bajnok kapusával, Zsigmond Pannával beszélgettek.

Miért éppen kapus lettél?
Ez lényegében egy véletlen műve. Megsérült a kapusunk és az edzőnk, Lukács Csaba bácsi, akinek nagyon sokat köszönhetek, kérdezte, hogy kinek lenne kedve beállni. Vállaltam és egyáltalán nem bántam meg. Jó érzés az, hogy tudok segíteni a csapatnak a védekezésben. Persze igazi csapatmunka ez a folyamat, ha előttem jól működik a fal, akkor nekem is sokkal könnyebb a dolgom.

A kapusokról azt mondják, hogy egy kicsit bolondok. Így van ez már utánpótlásban is?
Persze! Épeszű ember nem áll be a gólvonalra, hogy labdákat dobjanak felé. Nekem is megvannak a magam „dilijei”, hiszen minden meccs előtt kivasalom a hajamat és van egy ruhadarab, amelyből mindig ugyanaz van rajtam, ha bajnokit játszunk. Az is igaz, hogy ez egy kicsit egyéni sportág is, hiszen van, amikor magamra vagyok utalva.

Hogy kerültél Szigetszentmiklósról a Ferencvárosba?
Részt vettünk a csapattal egy kupán, ahol felfigyelt rám a csapat edzője. Azonnal mondta, hogy szívesen látnának, de akkor ezzel nem volt egyedül, mert hívott a Dunaújváros, az Érd és a Győr is. Ugyanakkor nem is volt kérdés, hogy a Ferencvárost választom, hiszen ez egy nagy csapat és közel is van Szigetszentmiklóshoz. Ráadásul fantasztikus edzőkkel dolgozhattam, Fiedler Erika és Fiedler Adrienn sokat tett azért, hogy később válogatott lehessek.

Mikor kerültél szóba először a válogatottnál?
Ó, ez furcsa történet! Először is nem tartottam magam olyan játékosnak, akit behívnak a legjobbak közé. Bekerültem a Budapest válogatottba, ahol több rosta is volt és én bizony ki is hulltam. Aztán tavaly ősszel kaptam még egy lehetőséget, minden második hónapban volt összetartásunk és rendszeresen vittek. Idén az Európa-bajnokság előtt volt az utolsó keretszűkítés és azt is túléltem, így mehettem a kontinensviadalra.

Hosszú volt a felkészülés?
Nem, sőt sajnos csak két hetet töltöttünk együtt a verseny előtt, ami talán kicsit kevésnek tűnik, de így is megnyertük az EB-t. Lényegében az iskola vége utáni első naptól csak az Európa-bajnokságra készültünk.

Milyen volt maga az EB?
Vegyes volt a kép. Igazából két nehéz meccsünk volt. Előbb a románok ellen kellett nagyot küzdeni, majd a döntőben a francia csapat izzasztott meg minket, de a lényeg az, hogy az aranyat mi kaptuk a végén.

Milyen volt a visszhangja a Ferencvárosnál a sikernek?
Ugye ez a nyár fantasztikus volt a kézilabda-utánpótlásban, a juniorok világbajnokságot nyertek, az ifik másodikok lettek az EB-n, mi megnyertük, szóval volt minek örülni. A Ferencvárosból sajnos csak én szerepelek ebben a korosztályos csapatban, pedig nagyon sok tehetséges társam van, akik megérdemelnék, hogy ott legyenek a nemzeti együttesben. Nekem sokan gratuláltak ahhoz, hogy részese lehettem ennek a sikernek.

Teljes interjú: NapiÚjság