A tegnapi sajtócsütörtökön Marcellel, az új balbekkünkkel beszélgettünk.

Thomas Doll hatására tíz perc alatt eldöntöttem, hogy a Fradiba kell jönnöm. Felhívott, beszélt a klubról, a városról, a csapatról, a szurkolókról és én tudtam, hogy ide kell jönnöm. És persze a stadiont megismertem már tavaly nyáron, az előkészületi meccsen, ez is segített. Több más csapat érdeklődött több országból, de úgy érzem, hogy jól döntöttem. Nem ment könnyen az átigazolás, de a döntésem ez volt. Akárcsak az előző csapatom, a Bejtár, a Fradi is igazi nagycsapat, ahol a szenvedélyes szurkolók a maximumot fogadják csak el a játékosoktól, nekünk ennek kell megfelelni. Ez így van jól, ilyen klubnál érdemes focizni.

Egészen addig, míg Horvátországba nem kerültem, a támadósorban szerepeltem, majd az akkori edzőm közölte velem, hogy “Te balhátvéd vagy!“. Hülyeség, gondoltam akkor magamban, de mondanom sem kell azóta nagyon megszerettem ezt a posztot. Természetesen végig követtem a VB-t, nagyon büszke vagyok a horvát válogatottra, fantasztikusan futballoztak. Modric az egyik legnagyobb példaképem: hihetetlen nehéz helyzetből jutott fel a futballvilág csúcsára, az ilyen élettörténetekből csak tanulni lehet.

A hétvégén ismét csak a győzelem lehet a cél, főleg ebben a csodás stadionban a hazai közönségünk előtt.