Manó a megerősödő OSC-be igazol, ahol a korábbi Fradi sikerkovács, Vad Lajos veszi át az irányítást.

Manhercz Krisztián

Úgy kezdődött ez a hosszú szezon, hogy megműtötték a mandulámat, mindjárt szeptemberben kiestem egy hónapra, ami annyira nem jött jól. Ráadásul a műtét után, a Szuperkupa idején volt egy torokgyulladásom is, legyengült immunrendszerrel még benyeltem valamit, ez elég negatív kezdőlökést adott ennek az idénynek.

Szegedről annak idején úgy jöttem el, hogy ott majdnem minden meccset végigjátszottam. Tisztában voltam azzal, hogy ha a Ferencvárosba igazolok, ez változni fog, mert azért egy bajnokesélyes csapatról beszéltünk, olyan játékosokkal játszottam, mint Varga Dénes és Stefan Mitrovics, mellettük nyilván nem lehet ugyanakkora játékmennyiséget teljesíteni, mint Szegeden. Ezt tudtam, de úgy érzem, hogy bőven többre lettem volna képes.

Ez a helyzet stresszelt engem, s bár igyekeztem még koncentráltabb lenni, inkább görcsösség alakult ki bennem, ami nem is oldódott könnyen a kialakult hangulat miatt. Gyakorlatilag örvénybe kerültem az évad közepe felé. A magyar bajnokság elődöntője után, de még a döntő előtt közöltem a Fradival – Madaras Norberttel és Nyíri Zoltánnal -, hogy szeretném máshol folytatni a pályafutásomat.

Soha nem fogom elfelejteni a bajnoki címet, hálás vagyok minden csapattársamnak, hogy elérhetővé tették számomra ezt. Annak ellenére, hogy személy szerint számomra ilyen „vegyes” volt ez a szezon, nagyon sikeres évet tudhat maga mögött a Fradi. Eurok Kupa-győztesek és magyar bajnokok lettünk, ráadásul a három éven át zsinórban győztes Szolnokot győztük le. Lezárhattuk volna hamarabb is a döntőt, de azt gondolom, a csapat erejét mutatja, hogy vissza tudtunk jönni azután, hogy itthon simán, majd Szolnokon is kikaptunk. Végül nyerni tudtunk egy kiélezett meccsen – amelyen én is játszhattam!

Teljes interjú: VLV