A három éve létező háromkörös, harminchárom fordulós rendszer természetétől fogva igazságtalan, de ezt az igazságtalanságot az MLSZ a közelgő sorsolás előtt könnyen minimalizálhatja – persze csak, ha akarja.

A jelen bajnoki rendszerben a csapatok egyik fele tizenhét, a másik tizenhat hazai meccset játszik, öt illetve hat csapat ellen kétszer otthon, vagy kétszer idegenben. Vannak csapatok, akik az összes komoly ellenfelük ellen kétszer játszanak idegenben, mások kétszer otthon.

Az elmúlt három bajnoki szezonban mindig közzétettük a sorsolás nyerteseinek és veszteseinek listáját: az előző évi bajnokság alapján minden csapathoz egy erőszámot rendeltünk (idén a Videoton 12, a Fradi 11, míg a a második feljutó, Kisvárda 1 pontot kap) és aszerint, hogy milyen erős csapatok ellen játszanak kétszer otthon és kétszer idegenben, kiszámoltuk mindenki “szerencseértéket”. Ideális esetben a többször otthon játszók éppen pozitív, a többiek 0-nál nem sokkal, de kisebb számot kapnának.

Ezek a “szerencseértékek” az elmúlt három szezonban a következők voltak, mint látszik, rendkívül nagy a szórás:

2015-16:

Csapat (erőszám)Szerencseérték
Dózsa (7)19
DVSC (9)17
Paks (8) 14
Ferencváros (11)13
Videoton (12)6
Vasas (2)0
Békéscsaba (1)-7
DVTK (6)-8
Haladás (3)-15
Honvéd (4)-22
MTK (10)-26
Felcsút (5)-33

2016-17:

Csapat'Szerencseérték'
Dózsa11
MTK9
Videoton9
Honvéd7
DVSC6
Paks4
Gyirmót2
Fradi0
Vasas-17
Mezőkövesd-17
DVTK-22
Haladás-28

2017-18:

Csapat"Szerencseérték"
Paks15
Videoton 13
Honvéd10
Vasas2
Mezőkövesd2
DVTK-1
Ferencváros-1
Felcsút-4
Balmazújváros-11
Dózsa-14
DVSC-17
Haladás-29

Mindig vannak komoly nyertesek és vesztesek – de főleg vesztesek.

Ezen könnyen javíthatna az MLSZ. Tudni kell, hogy a sorsolás korábban sosem volt igazi “sorsolás”. Egy előre kialakított sémába illesztik a csapatokat, így alakulnak ki a követések, amelyek szintén tudnak versenyhátrányt okozni. Tavaly például a Videoton mindig a mi egy héttel korábbi ellenfelünket kapta. Ez egy évtizedek óta használt rendszer és a számítógépek előtt nagyban megkönnyítette a szövetségek munkáját. Ma már semmi nem indokolja.

Az MLSZ mindkét versenyegyenlőséget veszélytető tényezőt minimalizálni tudná, ha az évtizedes hagyományokkal rendelkező séma szerinti “sorsolás” helyett egy számítógépes programra bízná a menetrend kialakítását, amely a követések helyett a legigazságosabb megoldást keresné. Egy ilyen programot egy tehetséges egyetemista rendkívül hamar, napokon belül meg tudna írni. A program forrásának nyilvánosságra hozásával és az eredmények ellenőrzésével biztosítani lehetne a lehető legigazságosabb bajnoki menetrend kialakítását. Ez a háromkörös rendszerben fontosabb, mint korábban bármikor.

Ezt a cikket és a benne felmerült kérdéseket eljuttattuk a szövetséghez is, de ha segítenél, a témában írj te is az MLSZ-nek az [email protected] címre!