A magyar pólósok csak három negyedig tudták tartani az ellenfelet a Világliga meccsen.

Férfi vízilabda, Világliga, döntő, A-csoport, 2. mérkőzés
Montenegró 12-9 Magyarország
Negyedek: 3–2, 3–5, 3–2, 3–0
Fradista gólok: Vámos 2, Mezei 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV

Märcz Tamás

Nincs szégyenkezni valónk! Montenegró erős csapat, jó meccset játszottunk ellene, győzelmi esélyünk is volt, de a végén megbüntették a hibáinkat. Sok pozitívum volt a meccsben, az elejétől jól játszottunk, ám láttam azokat a hibákat is, amit ki kell majd még javítanunk – gondolok itt elsősorban a higgadtságra, pontatlanságra.

Mezei Tamás

Ha három negyedig tartott volna ez a meccs, akkor jók vagyunk. De igazából, most elfáradtunk-e vagy sem, ők pontosabbak voltak a végső lövéseknél, úgy érzem. Kicsit a negyedik negyedben naggyá tettük az ellenfél kapusát vagy belejött a meccsbe – ezt mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy az utolsó negyedben fórokat hibáztunk, rossz megoldásokat választottunk, nem voltunk elég türelmesek. Megbeszéltük, hogy a félhelyzeteket nem lőjük el, többször volt, hogy mi centerek még úsztunk fel, és már fordultunk is vissza, vagy még esetleg nem is vettük fel a pozíciót, már jött a lövés, akár fórban, a második passzra, három lóbából. Szerintem játszhattunk volna egy kicsit okosabban az utolsó negyedben, de nyilván, ez nem veszi el az ő érdemeiket. A harmadik negyedben vezettünk 9:7-re, tehát igazából mi voltunk jobb helyzetben, és egy fór volt, amit megbeszéltünk, hogy ne kapjunk, illetve kaptunk egy szélső átlövésgólt az öt a négyes fórból. Igazából ez benne van, az utolsó negyednek nem kellene benne lennie. De azért vannak az ilyen meccsek, hogy tanuljunk belőle. Megyünk tovább, és dolgozunk, hogy a következő meccsen már ne legyenek ilyen problémáink az utolsó negyeddel. Kicsit talán a szerencse is velük volt, mert azért az, amikor két blokkal fej fölé belövik, vagy akár az utolsó gól 10 méterről, talán nincsen benne egy ilyen meccsben. Viszont az elmúlt két alkalommal, amikor velük játszottunk, elég sima győzelmet arattak. Úgy érzem, most felvettük velük a versenyt, és ez az a játék, amire képes a csapat, ezt a keménységet kell továbbvinni – még ha most nem is sikerült ezt győzelemmel kamatoztatni.

Vámos Márton

Úgy mentünk bele a mérkőzésbe, hogy mi szereztük az első találatot – minden meccsen nagy jelentőséggel bír, hogy aki lövi az első gólt, fontos lélektani előnybe kerülhet. Ha ez ma nem is igazolódott be a végén, ha az Európa Kupán elszenvedett csúfos vereséget nem is tudtuk feledtetni, három negyeden keresztül jól játszva át tudtunk rajta lendülni. A negyedik negyedben azonban sajnos a rutinjukkal elvették tőlünk a győzelem lehetőségét. Fiatal csapat vagyunk, az út elején járunk, minél több meccset kell játszanunk, és előbb-utóbb meg fogjuk tanulni, hogy kell egy ilyen mérkőzést a legvégén behúzni. Sajnos naggyá tettük a montenegrói kapust, az utolsó lövésem elől gyakorlatilag nem tudott elugrani, ez sajnos benne van a játékban. Sok ilyen találkozót kell még játszanunk, hogy fejben végig ott tudjunk lenni, hiszen nem három negyedig tart egy összecsapás, hanem négyig, sőt, ha döntetlen a vége, az ötmétereseknél is észnél kell lenni, az is egy mini párharc. Akár a 2014-es hazai Európa-bajnokságot, akár a tavalyi világbajnokságot nézzük, vagy a Világliga Szuperdöntőjét, mindig pozitív töltetet jelent számunkra a szurkolók szeretete, nem helyez ránk plusz tehert, vagy nyomást. Fantasztikus a közönség, ma majdnem megtelt a Duna Aréna. Remélem, hogy holnap Japán ellen is ilyen sokan kijönnek majd, nem csak ma, Montenegró ellen.