Clubunk korábbi pólósa, a magyar válogatott sikerkapitánya beszélt visszavonuló játékosunkról.

Kemény Dénes

Ideális edzői alany, mert mindenben a tréner partnere volt, legyen szó fárasztó fizikai felkészülésről, taktikai kérésről vagy egyéni koordinációs változtatási igényről, amellyel az edző úgy látja, hogy fejlődik vagy javul. A leglényegesebb: alázatos, ugyanakkor a kritikus pillanatokban mindig bátor, határozott, vállalja a felelősséget. Mindig is úgy gondoltam, hogy a véletlen nem véletlen. Amikor Madaras 2000-ben fiatal játékosként végigcsinálta a felkészülést a válogatottal – de nem volt reális esélye eljutni Sydneybe –, a búcsúebéden a szintén kimaradó Varga II Zsolttal együtt kértek tőlem két használt labdát, és aláíratták az utazókkal. Azaz, a kihagyott játékosokra nem jellemző módon emléket kértek az olimpiai csapatba kerülőktől. Csak halkan jegyzem meg, három év múlva mindkettejükből világbajnok lett. Erre mondom azt, nincsenek véletlenek, aki ennyire alázatos, nem haragosan csapkod, hanem a társaktól kér emléket, annak visszajön, aminek vissza kell jönnie. Fantasztikus pályafutás az övé.

NSO