Ezzel közel két évtized után ültünk fel újra a magyar vízilabda trónjára!
Férfi vízilabda, OBI, rájátszás, döntő, 5. mérkőzés
Ferencváros 8-7 Szolnoki Dózsa
Negyedek: 3-4, 3-2, 1-0, 1-1
Gólok: Varga Dániel 3, Madaras 2, Jaksic 1, Mitrovic 1, Vámos 1
A párharc végeredménye: 3-2 az FTC javára!
Az első mérkőzésen: Fradi 12-9 Szolnoki Dózsa (beszámoló, összefoglaló)
A második mérkőzésen: Szolnoki Dózsa 9-14 Ferencváros (beszámoló, összefoglaló)
A harmadik mérkőzésen: Fradi 6-14 Szolnoki Dózsa (beszámoló, összefoglaló)
A negyedik mérkőzésen: Szolnoki Dózsa 8-7 Ferencváros (beszámoló, összefoglaló)
A mai találkozóra újra megtelt a Komjádi-uszoda, még a lépcsőket is igénybe vették a kilátogató szurkolók, szerencsére a benti légkörre nem lehetett panasz, se hangulatilag – erről a Fradi-tábor gondoskodott -, se időjárásilag, ugyanis kinyitották a tetőszerkezetet, így a levegő is jól járt az épületben. Ezúttal a nap sem lehetett kifogás, amennyiben nem a felhők takarták el, akkor sem zavarta igazán a játékosokat a fény. A lelátón képviseltette magát a magyar vízilabda „krémje” is, valamint clubunk szakosztályai is, labdarúgó csapatunk is kilátogatott a mindent eldöntő mérkőzésre, még a mai edzést is ehhez az eseményhez igazították.
Ezúttal nem maradtunk bent az öltözőben a kezdésnél, nem engedtük el a Szolnokot, sőt! Mi irányítottunk az első negyedben, míg ellenfelünk úszott utánunk, érdekesség, hogy akciógólok nem születtek, csak ítéletek után jöttek a találatok, mi sima előnyöket használtunk ki, míg a Dózsa kettős fórt, ötméterest is értékesített. Az első szünet előtt aztán mégis átvette a vezetést Cseh Sándor együttese, gyorsan kihasználtak egy újabb emberelőnyt, kicsit meglepték a szélről a hosszúra eleresztett lövéssel. A folytatás aztán rémálomszerűen alakult, kettős emberelőnyben hibáztunk, majd Varga Dénes ötméterest is rontott – Nagy Viktor fogta a szélre tartó labdát. A túloldalon viszont jöttek a gólok, így nekünk kellett mennünk az eredmény után, ami végül jól sikerült, a félidőre sikerült jó védekezéssel és eredményes támadással egyenlítenünk, Vámos ötméterest lőtt be, Varga Dániel pedig szép ejtéssel egalizált.
A „második félidő” Varga Dániel góllal indult, hatalmas bombát eresztett meg a harmadik negyed elején, ezután pedig következett az idegek harca… 7-6 volt az állás és innentől a főszerep az ítéleteké – pro és kontra… -, a remek védekezéseké, kapusmozdulatoké volt. Öldöklő küzdelem zajlott a vízben, jól érezhetően mindenki az utolsókat „tempózta” ki magából, mi picivel frissebbek voltunk, a vendégeket pedig Nagy tartotta meccsben. A hosszú gólcsendet aztán csapatkapitányunk, Madaras Norbert törte meg, ejtéssel mattolta Nagyot, hogy utána a hangulat a tetőfokára hágjon. A játékvezetők még gyorsan adtak egy fórt a Dózsának, amit okosan ki is használtak, az utolsó támadásunkat pedig elrontottuk, bepasszoltuk a kétméteres vonalon belülre, ám nem lett belőle baj hála égnek, az utolsó védekezésnél ugyanis Mitrovic megszerezte a labdát, majd a Szolnok kapuja előtt megállt, hogy lepörögjön az óra, miközben már zengett-zúgott az „Ünnepel az egész város…„, a „Bajnokcsapat!” és a „Mert ti vagytok a legjobbak…”
Jöhetett a „fürdetés”, senki nem maradt szárazon, pár szurkoló is bevetette magát a vízbe, az ünneplés után pedig jöhetett az érmek és a bajnoki trófea átadása, a Szolnoki Dózsát is sportszerűen megtapsolta a közönség, végül pedig az interjúk, közös fotók és dedikálások végeláthatatlan sora, kellemes terhe következett a tizennyolc év után bajnokságot nyerő vízilabda csapatunk tagjai számára.
Szép volt, fiúk! BAJNOKCSAPAT!
Varga Zsolt
A klubban zajló építkezés a csúcsra jutott, nehéz ilyenkor mit mondani. Köszönöm a csapatnak, köszönöm a bizalmat mindenkinek, köszönöm, hogy elkezdhettünk anno dolgozni, Ambrus Tomi most biztos büszke ránk odafent – mi azok vagyunk rá, és sohasem felejtjük. A döntő? A Szolnok fantasztikus csapat, nagy dolog legyőzni.
Cseh Sándor
Gratulálok a Ferencvárosnak! Nagyon sokat tettünk azért, hogy győzzünk, de alapvetően három hibát vétettünk. Három olyan hibát, amikor teniszben valaki beleüti a labdát a hálóba, három ki nem kényszerített, eladott labda, és tulajdonképpen ez megpecsételte a sorsunkat. Nyilván azok az emberek, akik ezeket a labdákat eladták, azok rengeteget tettek ebben az évben, az elmúlt hetekben, van, aki az elmúlt akár öt-hat évben a Szolnokért, tehát nyilván nem haragszunk rájuk. Furcsa ez, mert úgy tudom, pont holnap lesz két éve, 2016 májusa óta minden nemzetközi, hazai sorozatot, kupát, döntőt megnyertünk. Tudtuk, hogy egyszer vége lesz, és azt is tudtuk, hogy nagyon rossz érzés lesz.
Fotók: FB, NSO
