Rövid lett a zalaegerszegi kaland, visszatért a Népligetbe a brazil szakember.
– Az előző szezon végén elköszöntél tőlünk, és Zalaegerszegre költöztél. Mi történt ott?
– Hét év után hagytam itt a Fradit, ami nyilván nem volt könnyű döntés. A Zalaegerszeg felvázolt egy tervet. Úgy láttam, szakmailag jó kaland és tapasztalatszerzés lesz, amit a későbbi karrierem során fel tudok használni fiatal edzőként. Az volt a célunk, hogy felépítsünk egy klubfilozófiát, amivel egy NB I-re képes csapatot alkotunk. Aztán nem az történt, amit elterveztünk. Itt hagytam a családomat, a barátaimat, a Fradit azért, hogy alkothassak, de egy idő után már nem volt meg erre a lehetőségem. Hazamentem a szezon után Brazíliába egy kicsit pihenni, és ott úgy döntöttem, visszatérek a szívemhez közel álló klubhoz.– Mik jelenleg a céljaid?
– Folytatni azt, amit elkezdtünk. Ezért is volt nagyon nagy dilemma lemenni Zalaegerszegre, mert sok kis projektet kellett itt hagynom, amit most szeretnék továbbvinni. Ennek az FTC futsalt érintő feladatok mellett része a közös munka Dragóner Attilával, valamint a Dalnoki Akadémia – amely a Fradi szakmai partnere – tovább építése.– Mennyire követted figyelemmel a csapatot?
– A háttérben folyamatosan figyeltem a srácokat, valamint egyeztettem a vezetőséggel és a teljes szakmai stábbal. Most már nem nézek hátra, örülök, hogy folytathatom, folytathatjuk azt a folyamatot, amit elkezdtünk felépíteni, és teljes erőmmel dolgozom a Fradi sikereiért. Folytatnunk kell, amit elkezdtünk. Az első célunk az volt, hogy stabil gárdát építsünk, majd a feljutás, és amikor az sikerült, akkor az, hogy benntartsuk a csapatot. Szeretnénk, ha ebben a szezonban nem kellene a végéig izgulnunk a kiesés miatt, ez a cél a tavaszra tekintve.– Kétarcúak vagyunk. Van, hogy meg tudjuk szorongatni, sőt le is tudjuk győzni az élcsapatokat, máskor pedig nem tudjuk hozni a kötelező meccseket. Miben látod az okát?
– A Fradinál az a koncepciónk, hogy fiatal csapatot építsünk, kiegészítve néhány rutinosabb játékossal. A jövő csapatát alkotjuk, most ebben a fázisban vagyunk, ezért ilyen rapszodikus a teljesítményünk. Szeretnénk felfedezni nagy tehetségeket a csapatunknak, a válogatottnak, sőt, az egész sportágnak. A jövő futsalját építjük.– Ki az, akiben most látsz fantáziát, ki az, akiben benne van, hogy meghatározó tagja legyen a jövő válogatottjának?
– Azt mondom, és komolyan is gondolom, hogy mindenkiben, aki nálunk játszik, ott van a potenciál erre. Megfelelő hozzáállással, úgy, hogy minden edzésen, minden nap száz százalékot nyújt, bárki sokra viheti. Nyilván vannak olyan játékosok, akikben már most látszik ez a lehetőség. Horváth Bedi sokszor megmutatta már a tehetségét, de neki is kiegyensúlyozottabbnak kell lennie. Személy szerint nagyon várom, hogy Szegő Imre felépüljön. Most érkezett hozzánk Jenei Krisztián, aki jelentősebb futsalmúlt nélkül meglepően hamar felvette az NB I ritmusát. Ilyen volt a nyáron érkező Vámosi Marcell és Keresztury Márton is, előbbi már ott kopogtat a válogatott ajtaján. Szabó Zsolt visszatérésének is nagyon örülök, nagyon veszélyes játékos, neki az NB I-ben, nálunk van a helye. Sorolhatnék még több játékost is, és az is fontos, hogy a tehetségeink mellett itt vannak azok, akik már tapasztaltabbak, és húzóemberek tudnak lenni: Safar Tony, Komáromi Péter és már Karacs Dánielt is ide sorolnám, és persze nagyon fontos, hogy hazahoztuk Tóth Gyulát, aki vezéregyénisége a csapatnak a pályán és azon kívül is.– Mikor lehet ez a csapat egy stabil teljesítményt nyújtó együttes?
– Jó a kérdés, mert szakmailag ez az edző és az én felelősségem. Benne van, hogy nagyon hamar, de fontos, hogy közben tovább keressük azokat a játékosokat, akik kiélezett helyzetben is jó döntéseket hoznak. Ilyen játékosok húzhatják fel a Ferencváros mezét, akiknek a szívük és a fejük is a helyén van. Ha ezek rendben vannak és tudunk tovább erősödni, akkor biztos vagyok benne, hogy hamarosan a dobogóért küzdhetünk.
