Endi bízik a bajnoki címben és máig nem bánta meg a klubváltást – még ha a Nemzeti Sport újságírója egy évvel később is csak erről kérdezgeti.

[Az elmúlt egy évben] pontosan az történt, amire számítottam. A Ferencvárosnál olyan körülmények közé kerültem, amilyenekről korábban csak álmodoztam, és elsősorban nem a gyakorlatok minőségére, intenzitására gondolok, hanem a csapatot körülvevő profizmusra. Edzeni, készülni, küzdeni úgy kell, mint a Honvédban, ezen a téren nem ért különösebb meglepetés, de az új volt, hogy a Fradiban legalább annyian dolgoznak a csapatért, mint amennyi focista van a keretben. Minden adva van a minőségi munkához, a pályák, a mérőműszerek, az orvosi, rehabilitációs stáb, de szólni kell a klub kommunikációs szakembereiről is, akik szintén értünk dolgoznak. Azt mondják, könnyű megszokni a jót, és így vagyok ezzel én is. Egy éve lelkileg felkészültem a váltásra, tudtam milyen indulatokat fog generálni. Számítottam a reakciókra, de azt nem hittem volna, hogy a mezemet valaki elégeti.

[Tavaly] nagyon megviselt a[ kispesti szurkolók haragja]. És a félreérthető nyilatkozataim sem segítettek. Ma már nem foglalkoztat a dolog. Együtt tudok élni a rosszindulatú megjegyzésekkel, de egy percre sem bántam meg, hogy aláírtam a Fradihoz. [Ősszel] csupán egyszer, egy kiállítás után nem játszhattam. Jó érzés, hogy a vezetőedző bízik bennem, de mindent megteszek, hogy kiérdemeljem. [Hogy bekerüljek a csapatba, ahhoz] megizzadni nem elég. Fegyelmezetten kell focizni, betartva az utasításokat, különben semmit nem ér az egész. Azon [múlik a bajnoki cím], hogy melyik csapat hibázik többet. Szombaton mi tettük, de több hibát nem engedhetünk meg magunknak. [A gól] annak köszönhető, hogy sokat gyakoroljuk a rövid passzos játékot, de a folytatás nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Bízom benne, hogy mi leszünk a bajnokok.

A munkán kívül jó hangulat is kell a sikerhez, és mondhatom, a Fradi öltözőjére ez a jellemző; baráti a viszony a játékosok közt, mindenkivel minden megbeszélhető. De van más is, ami szintén fontos, a családi háttér. Négy hónappal a klubcsere után megtaláltam a párom, akinek sokat köszönhetek. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem, ami látszik a pályán is. A közös jövőt tervezzük, 23 évesen szeretném a fiatal apák táborát gyarapítani.

– Botka Endre

(Nemzeti Sport)