Első KK győzelmünk évfordulóján érdemes tisztába tenni a kérdést.
A magyar foci aranykorából számos győzelem emléke megfakult, mások értékével nem vagyunk tisztába és persze olyan is előfordul, hogy kisebb győzelmeket nagyítanak fel a visszaemlékezések. A Fradi ebben az időszakban kétszer nyerte el a mai európai kupák elődjét, az első maihoz hasonló nemzetközi klub versenysorozatot, a Közép-európai Kupát. Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy ezek a győzelmek milyen értéket képviseltek.
Az 1928-as siker esetében nehezebb dolgunk van. Azt persze mindenki tudja, hogy abban az időben Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia és Csehszlovákia a legerősebb futballnemzetek közé tartozott, de pontosan nehéz meghatározni erejüket. Persze mindez nem változtat azon, hogy a döntő a Fradi egyik legnagyobb győzelme, hiszen az Üllői úton 7:1-es megsemmisítő vereséget mértünk a Rapid Wien csapatára, így a bécsi visszavágó (5-3 oda) már csak formalitás volt. Az első VB-t csak két év múlva rendezik, sajnos azon se Magyarország, se Ausztria nem vett részt. Az akkori KK erősségére a legkomolyabb mércénk Jugoszlávia. A délszláv válogatott, aminek klubcsapatai alárendelt szerepet játszottak a KK-ban és ’28 után jó ideig nem is vettek benne részt, többek között Brazília legyőzésével bronzérmet szerzett a VB-n. Ebből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a klubcsapatainál erősebb Ferencváros győzelme esetén nem túlzás azt mondani, hogy Európa egyik, ha nem a legjobb csapataként nyertünk.
Mindezt alátámasztja az az ismertebb tény, hogy az akkori csodálatos együttesünk 1929-ben saját hazájában verte meg a következő év VB győztesét, Uruguayt és az a kevésbé ismert tény is, hogy 1928-ban a Fradi legyőzte a legnagyobb hagyományú kupasorozat, az angol FA kupa az évi győztesét, a Blackburn Roverst, nem kicsit, nagyon, konkrétan 6:1-re. Mielőtt valakiben felmerülne a kétely, hogy ez csak valami nyári túra csapat volt, egyrészt ezekben az időkben a barátságos meccseket nem úgy értelmezték mint ma, hiszen mindenki teljes erőbedobással játszott, másrészt az FA kupa döntőben győztes és a Fraditól súlyos vereséget szenvedett csapat összeállítása között egy, azaz egy helyen volt változás. (Mint tudjuk abban az időben csere még nem volt.)
Azt, hogy 1937-es győzelmünk egy mai BL győzelemmel egyenértékű, ennél jóval egyszerűbb belátnunk. Egyrészt ebben az évben vett részt a legtöbb ország klubcsapata a küzdelemben (Magyarország, Ausztria, Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Svájc, Románia), másrészt egyszerűen azért, mert azon országok klubcsapatai játszottak, akik a világ legjobbjai voltak. Mindezt bizonyítja az a tény, hogy a ’34-es és ’38-as VB-k döntőjébe jutott országok közül mindegyikének klubcsapatai részt vettek a KK küzdelmeiben.
Magáról a döntőről, a Lazio kettős legyőzéséről a Tempó Fradi kötelező olvasmányain túl érdemes Springer Miki bácsit és a Fradi hivatalos történészét, Tobak Csabát, a Fradi Múzeum igazgatóját meghallgatni.
Az általuk elmondottakat egy személyes élménnyel is alá tudom támasztani, egyik római látogatásom alkalmával betértem az olasz főváros egyik leghíresebb könyvesboltjába, a Feltrinellibe. A sporttémájú könyveket böngészve kezembe került a neves olasz író, Enrico Brizzi 2016-os könyve, amit az olasz foci fasizmus alatti korszakának szentelt. Megkopott olasz tudásom is elegendő volt ahhoz, hogy értékeljem azokat a elismerő oldalakat (!), amit a Ferencváros győzelmének szentelt, kiemelve, hogy a Duce két kedvenc csapatát, a Bolognát és a Lazio-t győzték le a sorozat során és hogy az olaszok számára minden évbe milyen fontos volt, hogy sikeresek legyenek a KK-ban.
Tiszteljük tehát őseink emlékét, akik, mint az remélem minden Fradista és nem fradista olvasó számára egyértelmű lett ezekből a sorokból is, Európa és a világ egyik legjobb csapatává tették akkor a Ferencvárost!
Hajrá, Fradi!
