A labdarúgó szakosztály vezetőjével beszélgetett a sportnapilap – a Magyar Kupa kiesés után alapvető elvárás a bajnoki első hely megszerzése.

Mekkora pofon a kiesés a Magyar Kupából?

Nem vagyunk hozzászokva, hogy a hatvannégy között búcsúzzunk. Az előző három kiírás megnyerése után a negyedik siker történelmi lett volna, a magyar labdarúgásban még egyetlen csapatnak sem sikerült sorozatban négyszer elhódítania a Magyar Kupát. A 2016-ban huszonegy pontos előnnyel megnyert bajnoki cím után újabb rekord fűződhetett volna a klub nevéhez, de ha reálisan nézzük, ezúttal nem érdemeltünk továbbjutást. Ki kell mondani, hogy a Kisvárda sokkal jobban akarta a győzelmet.

Mi vezetett a vereséghez?

Úgy láttam, egyfajta „előbb-utóbb úgyis gólt rúgunk” felfogásban léptünk pályára. Szerencsénk is volt, mert volt olyan kérdéses szituáció, amelyet nem fújtak be ellenünk, emellett a Kisvárda üres kapunál kapufára fejelte a labdát – a félidőre két-három gólos hátrányba is kerülhettünk volna. A játékosok egyre idegesebbé és görcsösebbé váltak, nem mertek vállalkozni, senki sem lépett elő vezéregyéniséggé, hogy átlendítette volna a többieket a holtponton.

Miért nem jött ki a két csapat közti osztálykülönbség?

Mert a Kisvárda sokkal éhesebb volt a sikerre, mi pedig talán nagy mellénnyel léptünk pályára. Alapesetben minőségbeli különbség van a két csapat között, de ha az esélyesebb együttes nem ad száz százalékot, a rivális pedig igen, a különbség kilencven perc alatt kiegyenlítődhet. A kupa azon szakaszában, amelyben egyetlen mérkőzésen dől el a továbbjutás, eltüntethető az osztálykülönbség. A Kisvárdának futballünnep volt a kedd, egyfajta döntővel ért fel a meccs. Sportemberként kell elviselni a vereséget, ugyanakkor házon belül beszélni kell róla, hogyan eshetett ki a csapat, kinek mekkora a felelőssége.

Mikor történik meg?

Elnökünkkel, Kubatov Gáborral viszonylag gyakran beszélgetünk a szakmai stábbal, nem kell rendkívüli értekezletre, nagy változásokra gondolni. Itt nem az a módi, hogy ha valami nem sikerül, mindenkit a földbe döngölünk. Tanulni kell a történtekből, és továbblépni. Nincs más célunk, mint a bajnokság megnyerése, az viszont innentől kezdve alapvető elvárás.

Lehet anyagi következménye a kiesésnek?

Előfordulhat, de legfontosabb, hogy tisztában legyünk vele, mi történt. Ha tudjuk az okokat, tehetünk ellene a jövőben, ha nem, csak sodródunk. Az anyagiak kapcsán megjegyzem, a kiesés és a hazai Magyar Kupa-mérkőzések hiánya hatással van a bevételünkre is. Nem a legerősebb összeállításban álltunk fel, de akik pályára léptek, azoknak a presztízsveszteség mellett ezzel is tisztában kellett volna lenniük.

Mi a garancia, hogy ez többet nem fordul elő?

Ilyesmi nem létezik a futballban. A kupa ezért más, mint a bajnokság. Nemzetközi szintű, nagynevű klubokkal is előfordul, hogy esélytelenebbnek gondolt csapat búcsúztatja el őket a kupából. A futball ma már ipari ágazat, akárcsak az üzleti életben, itt is jöhetnek hullámvölgyek. A lényeg, hogy tanuljunk a kiesésből, és mindent megtegyünk, hogy többé ne forduljon elő.

Gyógyírt jelent a vereségre, hogy az előző három kiírást a Fradi nyerte meg?

Inkább úgy fogalmaznék, tudjuk, nem lehet mindig nyerni. Azt sem gondoljuk, ha a Kisvárdán túljutottunk volna, automatikusan megnyerjük a Magyar Kupát.

Hogyan tovább?

Magyar szinten erős játékoskeretet alakítottunk ki. Célunk, hogy egyben is tartsuk, a következő átigazolási időszakban kicsit tovább erősítsük, és lehetőség szerint ne engedjük el a meghatározó játékosokat. Szeretnénk, ha a csapat úgy állna össze a tavaszra és a nyárra, hogy reális esélyünk legyen jól szerepelni a nemzetközi porondon.

Mi írhatja felül az elképzeléseiket?

A magyar labdarúgásnak vannak határai. Ha a futballista jól teljesít, és az erősebb bajnokságból olyan ajánlatot kap, amely a klubnak is megfelel, nincs morális alapunk arra, hogy ne engedjük el. A magyar élvonalban nem kapnak két-három havonta ajánlatot a futballisták, igaz, mi az utóbbi években több labdarúgót is erősebb bajnokságba adtunk el, elég csak Somáliát, Nagy Ádámot vagy Muhamed Besicet említeni. Ennek az esélyét sosem zárhatjuk ki, igaz, jelen pillanatban nincs szó ilyesmiről.

A kiesés után többen úgy vélték, felelőtlenül fogalmazott, amikor a nyáron azt mondta, a mostani kerettel nem lenne bravúr az Európa Liga csoportköre.

Aki ért a futballhoz és látta a legutóbbi meccset, tudja, hogy Kisvárdán nem a legerősebb kezdővel álltunk fel. Továbbra is állítom, a játékosok kvalitásai és a háttér alapján reális az Európa Liga-csoportkör. A Bajnokok Ligája-csoportkör bravúr lenne, előbbire viszont odaérhetnénk. Nálunk kisebb klubnak is sikerül, a mostani állományunk alkalmas erre.

Mennyire veszi a lelkére, ha a nyilatkozatai miatt kritizálják?

Nekem nem azzal kell foglalkoznom, hogy a szurkolók miként ítélik meg a munkámat. Nekünk a kollégákkal a klub építése a feladatunk. A szurkolót az érzelmei vezénylik, ami így van rendjén. Nekünk nemcsak az érzelmeket, hanem az üzleti részt is szem előtt kell tartanunk, a stábbal közösen a kettőből kell produktumot letenni az asztalra. Az utóbbi idények eredményei alapján sikerült megtalálni az egyensúlyt. Jó irányba halad az egyesület, Magyarországon mindent megnyertünk az eltelt hét évben, amit lehetett – a bajnoki cím mellett két bronzérmet és egy ezüstérmet, három Magyar Kupát, két Szuperkupát és két Ligakupát -, de még sokat kell tanulnunk. Szakmailag és anyagilag sem így terveztünk, de ebből is levonjuk a tapasztalatot, amit igyekszünk a Fradi érdekében felhasználni a jövőben.

Nemzeti Sport