Klubunk új játékosával, a budapesti világbajnokság legjobbjával beszélgettek.

Hogy ízlik a munka?
Ahhoz képest, hogy Varga Zsolt vezetőedző rávezető hétnek harangozta be ezt az első néhány napot, meglehetősen kemények az edzések. A szárazföldön és a vízben is készülünk, igaz, csak napi egyszer, de így is alaposan elfáradunk.

Egy hónap szabadság után nem is csoda.
No igen, rég volt ennyi időm pihenni a nyáron, ám nagy szükség volt a szabadidőre, mert rettentően hosszú volt az előző két idény. Kihasználtam az egy hónapot, a párommal kétszer külföldre utaztam, illetve a baráti társaságommal is töltöttem néhány napot a Balatonon, így jutott idő azokra, akikkel kevesebbet tudtam foglalkozni a húzós szezonban. A víztől pedig nyilván nem szakadtam el, nem lett volna bölcs döntés, ha a kánikulában nem a vízpartot keresem.

Hogy érzi magát új állomáshelyén?
Budapesti születésű vagyok, így örülök, hogy visszatértem a fővárosba. Sokkal több itt a lehetőség, szóval fogalmazzunk úgy, sokszínűbb lesz az életem. A csapattagok nyolcvan százalékát ismerem a korábbi klubjaimból, ezekkel a játékosokkal régi jó ismerősként köszöntöttük egymást, a többiekkel pedig szerintem megtaláltam-megtalálom a közös hangot, nem lesz gond. Ami a klubot illeti, tudható volt, nagyon profik a körülmények, tényleg minden adva van ahhoz, hogy a munkára és a célokra koncentráljunk.

Melyek lennének azok?
Ezt elsősorban a vezetőknek kell megfogalmazniuk, nem nekem.

No de mit vár ön a szezontól?
Több új játékos is érkezett a Ferencvárosba, és az universiadéról visszatérőkkel együtt szeptemberben válik teljessé a keret. Mivel a többség ismeri egymást, talán nem lesz túlságosan hosszú folyamat, amíg összeáll az együttes, s kialakul a taktika. Szolnokon szintén végigéltem a csapatépítést – az látszik, hogy nem kell hozzá egy év, de azt sem lehet elvárni, hogy rövid időn belül legyőzzük mondjuk a Pro Reccót. Személy szerint azt mondom, minden fronton, azaz a bajnokságban, a Magyar Kupában és az Európa-kupában is az aranyéremért harcolunk.

S akkor a hazai pályán, a Komjádiban rendezendő, Szolnok elleni európai Szuperkupa-meccsről nem, is beszéltünk.
Ó, azt már nagyon várom! A világbajnokság alatt volt szerencsénk a végre felújított, és gyönyörű Komjádiban edzeni, nagyon jó, hogy ott rendezik. Óriási élmény volt a nyáron sok szurkoló előtt játszani a világbajnokságon, s remélem, hogy most is kint lesz az a kétezer néző, amennyi elvileg befér, mert ennyi drukker jó hangulatot varázsolna az uszodában. Ami pedig a szakmai részét illeti, átvitt értelemben nem feltartott kézzel szállunk vízbe, szóval már a szezon elején begyűjtenénk egy aranyérmet.

Furcsa lesz korábbi csapata ellen játszani?
Érdekessé teszi a párharcot, hogy Szolnokról igazoltam ide, ráadásul még a bajnokságban is azonos csoportba kerültünk. Van bennem pluszmotiváció, hogy még inkább bizonyítsak volt csapatom ellen, várom már a csatát.

Előtte, szombaton azonban már szolnoki színekben száll vízbe a klub Szerbia elleni gálameccsén.
Jó lesz visszamenni oda, hiszen az előző idényben mindent megnyertünk, Bajnokok Ligája-győztesként távoztam, ki ne térne vissza szívesen a sikerei színhelyére? Ugyanakkor ez gálameccs lesz, a játékosok többsége a nyári pihenőjéből éppen csak munkába állt, és mindössze egy hét edzéssel a hátunk mögött játszunk.

Apropó, Bl: nem furcsa, hogy címvédőként az FTC-vel csak a második számú sorozat babérjaira törhet?
Cseppet sem lebecsülendő az Európa-kupa-szereplés, címvédőként, az erős kerettel nagy esélyünk van arra, hogy megint megszerezzük a trófeát.

NS