Elek Gáborral, női kézilabda csapatunk vezetőedzőjével beszélgettek a Szatmár – Ferencváros utánpótlás projekt kapcsán.
A Szatmár-Ferencváros női kézilabda utánpótlás projekt túlmutat a sporton, szorosan összefonódik a társadalmi szerepvállalással. Mi ennek az üzenete, hova vezethet ez?
Hogy hova vezethet, azt nem tudnám megmondani. Amit viszont tudok, az az, hogy csodálom Székelyföldet, Erdélyt és a Partiumot. Itt mindig óriási szeretettel fogadnak és mindig jól érzem itt magam. Lehet, sokaknak nem tetszik, de én vad magyar vagyok! Ezért örülök annak, hogy egy magyar városban egy csodálatos színházban egy magyar ember kezdeményezését – amely több száz gyereket mozgat meg – ünnepelhetjük, és hogy magyar polgármester magyarul mondott köszöntőt. Az biztos, hogy a sport úgy tud közösséget, kapcsolatot építeni, mint kevés más dolog.
Mindig mindenhol elmondod, mennyire fontos számodra az utánpótlás, a fiatalok csapatba építése, miközben a nagy rivális Győr hemzseg a légiósoktól. Ugyanakkor ez valahogy ellentmond a sportot manapság olyannyira jellemző sikerorientáltságnak. Labdarúgópéldával élve: a csak baszk játékosokat foglalkoztató Athletic Bilbao állandóan ott van a spanyol bajnokság élmezőnyében, de nem tud odakerülni az élre. Ez meddig járható út egy Ferencváros számára?
Nagyon jó a kérdés, de ha már a Bilbaót említetted, biztosan tudod, hogy végeztek egy felmérést a szurkolók körében, amelyben arra voltak kíváncsiak: inkább szeretnének külföldiekkel bajnokságot nyerni, vagy baszkokkal kiesni. És ők a kiesést választották. Simon Tibor szavaival élve ha megdöglesz a pályán, akkor akár ki is lehet kapni, a Fradi-tábor azt is elfogadja. A Fradi mindig is munkáscsapat volt, ahol verejtékkel jöttek az eredmények. És amíg én leszek a csapat élén, addig ez így is marad. Ugyanakkor azt is látnunk kell, jelenleg a magyar sportfinanszírozás úgy van kialakítva, hogy az állam azokat a sportágakat támogatja, amelyek válogatott szinten is eredményesek tudnak lenni. Ha sok a légiós, akkor gyengül a válogatott. Ebben az esetben pedig lassan elzárják a pénzcsapokat és marad az utánpótlás. Persze tudom, vannak olyan kozmopolitább szurkolók, akik azt akarnák látni, hogy a Fradi mindig mindent megnyerjen. De mi nem tudunk és nem is akarunk belemenni abba a versenybe, hogy elhozzuk a világ legjobbjait.
Mi kell ahhoz, hogy egy tehetség ne kallódjon el?
Őszinte leszek. Fogalmam sincs… Erre nincs matematikai képlet! Ami viszont biztos, hogy a munka, az odaadás, az elhivatottság mellett nagyon fontos szerepe van az edzőnek. Neki kell táplálnia a tüzet nap mint nap. És fontos szerepe van a klubnak is, a fiatalnak látnia kell, hogy van lehetősége a bemutatkozásra, a fejlődésre az adott klubban.
Teljes interjú: Szatmár.ro
