Kercsó Árpáddal beszélgettek többek között az elmúlt hónapok munkájáról.

Milyen 2017-ben a magyar jégkorong élő legendájának lenni?
Én örülök ezeknek a címeknek (elmosolyodik), de leginkább az tesz boldoggá, hogy a Ferencvárosnál dolgozhatok és olyan feladatot kaptam, aminek van jövőképe. Én Karcfalvától Zalaegerszegig mindig motivált voltam, most úgy érzem, még többet, még jobban akarom, közben pedig élvezem, nekem ez a hobbim.

Önről kialakult egy nagyon éles és határozott kép, a Kercsó-módszerekről, a szigoráról, keménységéről és vehemenciájáról. Van olyan oldala, amit nem ismerünk, amit nem mutatott meg?
Rólam mondanak ezt, azt, amazt, vannak szülők, akik ferde szemmel néznek rám, de szeretem a gyerekeket, ők is szeretnek, foglalkozom velük, és kötődünk is egymáshoz. Ahhoz, hogy én sikeres legyek, kell a jó gyerek, kell a jó szülő és a jó klubvezető. Ha valamelyik hiányzik, annak nem lesz jó vége. Úgy működünk, mint egy család, és ha így is viszonyulunk egymáshoz, az csak jól sülhet el.

Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy kialakuljon az ön által is említett kötődés?
Március elsejétől dolgozom a ferencvárosi gyerekekkel, április 20-tól csak én tartok edzést, nagyjából egy hónap alatt kialakult egy olyan kapcsolat, hogy egymás nélkül nem is létezünk.

Egy korábbi interjúban azt mesélte, Ladányi Balázsékat csak azok közül a gyerekek közül tudta kiválogatni az iskolában, akik nem fociztak vagy kézilabdáztak. A jégkorong népszerűségének növekedésével változott valamit a kiválasztás folyamata?
A fanatikus szülők gyermekeit leszámítva hokizni nem a legjobb fiatalok jönnek, mert a foci, a kézilabda és az úszás kiválogatja őket már az óvodában. Ezen próbálunk változtatni a stábommal, hiszen végigjártuk az összes óvodát és első osztályt a IX. kerületben, de nagyon nehéz dolgunk van, mert hiába találunk egy ügyes gyereket, ha azt mondja, én már focizok. Szeptembertől szeretnénk megszerettetni a jeget sok-sok óvodás korú gyermekkel, onnantól nem lesz olyan sportág, amelyik el tudja csábítani, főleg, ha otthon azt mondja az apjának, én hokizni akarok. Ha a legjobb gyerekek nálunk lesznek, elrontani sem lehet már a Ferencvárost.

2007-ben azt mondta, még egyszer nem akar a nulláról kezdeni, most mégis az alapoktól építené újra a Ferencváros utánpótlását.
Én erre úgy tekintek, mint életem ajándékára. A semmiből fogunk nagyot alkotni, ez számomra talán vonzóbb, mint egy eredményesen működő klubnál munkát vállalni. Itt történelmet írhatunk, az alapoktól építhetjük fel ismét az ország első számú, nemzetközi szintű jégkorongszakosztályát. Ha ez sikerül, senki sem veheti el tőlem.

Fiatal kora óta rajong a Ferencvárosért. Miért kellett negyven évnek eltelnie, hogy élete ajándékát megkapja?
Egyszerű: nem hívtak. És nem is jelentkezhettem, mert nem volt pálya, bár ez korábban sem jelentett gondot. Dunaújvárosban úgy kezdtem el dolgozni, hogy minden a nullán volt. Hülyének néztek, a hoki negyedik kategóriás sportág volt a gyeplabdával és a tollaslabdával együtt. De tudtam, hogy ha lesz eredmény, akkor lesz támogató is.

2015-ben azt mondta, nem dolgozna a Ferencvárosnál, mert mostohák a körülmények.
Én tíz évvel ezelőtt is bíztam volna abban, hogy ha lesz eredmény, akkor lesz pálya is, de mint mondtam, nem hívtak.

Akkor Kercsó Árpádnak köszönhetően fejlődik a ferencvárosi jégkorong infrastrukturális háttere, vagy utóbbinak köszönhetően van a klubnál Kercsó Árpád?
Természetesen a második a helyes. Hudák Gáborral már két évvel ezelőtt leültünk beszélni, abban maradtunk, hogy ha lesz pálya, akkor visszatérünk rá.

Fradi-meccseken szokott szurkolni?
Természetesen szoktam, nézem a focit, de idén hagyott némi kívánnivalót maga után. Én több magyar játékost is kipróbálnék.

Ferencvároson belül hallani hangokat szülői elégedetlenségekről, egyesek szerint káosz és özönvíz előtti állapotok vannak a ferencvárosi jégkorong utánpótlásában. Erre szeretne reagálni?
Nem olvastam, de hallottam róla, kaptam egy e-mailt, amiben az állt, hogy állítsuk meg Kercsót, de nem foglalkozok ezekkel, persze szívesen válaszolok. Hiszek a kemény, becsületes munkában, amit a kollégáimmal végzünk, szeretem a tanítványaimat, tisztelem a szülőket, akik áldozatot hoznak azért, hogy a Fradiban hokizhasson a gyermekük. Azok a szülők, akik minőségi játékost szeretnének faragni a gyermekükből, szeretnek engem, elismerik a munkámat.

Hudák Gábor, szakmai igazgató

Vannak sértődések természetesen, senki sem örül, én sem örültem, hogy el kellett küldeni olyan kollégákat, akikkel gyerekkorom óta együtt játszottam. Egy vezetőnek néha meg kell hoznia ilyen döntéseket, úgy éreztük, hogy most az előrelépésünket szolgálja a váltás. Vannak olyan szülők, akiknek ez nem tetszik, mert hirtelen és nagyot váltottunk, de ez főleg a munkamorálban észrevehető, egy tavalyi edzést egy mostanival szinte össze sem lehet hasonlítani. Egy helyben toporgott a Ferencváros utánpótlása, valamit lépnünk kellett.

A Ferencváros az utolsó munkahelye?
Nagyon remélem! Azt szoktam mondani, hogy addig szeretnék edző lenni, amíg bele tudok fújni a sípba, tehát nem egy-két évre tervezem itt.

El tudná képzelni az életét jégkorong nélkül?
Nem. Amíg a munkámnak van eredménye, addig hülye lennék befejezni, hisz élvezem.

Ahogyan szinte minden sportág, a jégkorong is elképesztő ütemben fejlődik. Hogyan tartja a lépést a szakmával, 68 évesen is képzi magát?
Szinte mindenben képes vagyok megtalálni azt az apróságot, ami az én munkámat segíti, fejleszti, emellett pedig egyre több speciális területet bízok szakemberre.

A teljes interjút, amiben szóba kerül a válogatott, valamint Kercsó mester több korábbi állomáshelye is, az Origón olvashatjátok el, ide kattintva.