Fiatal szélsőnkkel beszélgetett a hivatalos oldal.
A kvalitásodat mutatja, hogy a Siófok ellen az első lövés elhibázása után is megmaradt bátorságod.
Arra gondoltam a kihagyott helyzet után, hogy vagy elkezdek normálisan lőni, vagy szedhetem a sátorfámat és ülhetek vissza a padra. Nagyon gyér próbálkozás volt az első, nem is értem, hogy miért, pedig éreztem magamon, hogy jó passzban vagyok.Utána aztán futószalagon jöttek a gólok, te viszont a kilencedik után is rezzenéstelen arccal, maximális koncentrációval futottál vissza a helyedre…
Mindig elhatározom, hogy örülök majd a góljaimnak, de aztán a meccs hevében mindig elfelejtem… Ezúttal például csak a buszon, haza felé eszméltem rá, hogy „huhh, kilenc gólt lőttem„, mert, bár a szívem mélyén megy a gólöröm, kívülről egyelőre még nem látszik, és nem is számolom közben a gólokat. Valaki azt mondta egyszer, ha a szünetben azt nézed, hogy mennyit lőttél addig, már régen rossz vagy – na, valahogy így vagyok ezzel én is.A lerohanások is ültek.
Volt néhány hónap, amikor Gáborral ezen „csatáztunk”, ő rendre mondta, hogy későn indulok, de én meg nem éreztem, hogy korábban is lenne esélyem elstartolni, de most végre jó ütemben robbantam ki. Ráadásul, mióta az új futópadokon edzünk – amin gyakorlatilag meghalunk az edzéseken… – sokkal gyorsabbnak érzem magam a pályán. Nagyon elfáradtam a meccs végére, de ez a jó, borzalmas érzés ugyanis, amikor éjszaka a plafont bámulod, mert maradt benned energia.Lassan vége a szezonnak, amely számodra az első volt a Ferencváros felnőtt csapatában. Szoktál ezen gondolkodni, értékelni?
Apukámmal szoktam magamról beszélgetni, a külső szemlélők közül ő lát legracionálisabban. Az év elején nem tudhattam, hogy miként alakul majd az idényem, mindenesetre egyetlen NB I-es szezon után a Fradi és a Bajnokok Ligája nagy falatnak tűnt, ezért fontos volt, hogy apró, teljesíthető célokat tűzzek ki. Lehetett volna megcélozni nyolcgólos átlagot, meg, mondjuk, félidőket a BL-ben, de akkor biztosan csalódás lenne a vége. Részfeladatokat nézek, például, részfeladat volt, hogy megtanuljak magabiztosan hosszú alsót lőni, és közben lelkileg nem tönkremenni, merthogy tudom magam ostorozni rendesen. Az jár a fejemben, hogy fejlődni kell, építeni magam, de nemcsak technikailag, hanem szellemileg is. Sokat gondolkodom ezen, és mindig rájövök, hogy akkor járok a legjobban, ha saját magammal jó barátságban vagyok, és nem teszek olyat, amilyet a barátaimmal sem tennék: nem piszkálom, okolom, ostorozom magam feleslegesen, hogy miért hagytad ki, miért csak ennyit lőttél, miért nem indultál előbb, hanem próbálok elfogadó lenni.És az elfogadó Faluvégi Dorottya mit mondd, előrébb tart most, mint nyolc hónappal ezelőtt?
Mindenképp! Sokkal magabiztosabb vagyok, például az edzésekben nem azt látom, hogy feladatok, amelyeket elhibázhatok, és ezért félek, hanem azt, hogy feladatok, amelyek által fejlődhetek. Rendkívül fontos ez, hiszen az edzések határozzák meg a mindennapjaim, ettől függ, hogy milyen hangulatban jövök a csarnokba és megyek haza onnét. A gyorsaságot már említettem, és most, hogy melegedik az idő, előkerültek az ujjatlan felsők, mintha a karjaim és a vállaim is izmosabbak lennének. Ennek is nagyon örülök, igaz, az öltözködést nem könnyíti meg…
