A korábbi szövetségi kapitány elemezte a tegnapi bajnoki mérkőzést.
Glázer Róbert
Két részre kell bontani ezt a mérkőzést. Kezdeném azzal, hogy egy Fradi–Vasas meccs ennél több nézőt érdemelne – a Fradi ugyan most nem játszik jól, de megy, hajt egész tavasszal, a Vasas pedig kimondottan jól szerepel. Az első félidőben a csapatok a szokásos hadrendjükben álltak fel, a Fradi a négy-kettő-három-egyes, a Vasas a három-négy-hármas játékrendszerében, ami védekezéskor öt-négy-egyre váltott, és amit kiválóan játszik. Az első félidőben a Ferencváros remek hozzáállással, akarattal játszott, ilyen jól még nem láttam futballozni tavasszal. Ha lehet valamit kritizálni, az a bal oldali támadójáték volt – bár onnan rúgták az utolsó percben a gólt, összességében a jobb oldal, ott is Varga és Bognár, illetve Gera kifejezetten jó játékának köszönhetően vezettek támadásokat. Moutari meccsek óta rendkívül gyengén játszik, talán egy fölé-mellé lövése volt, hajtani hajtott, de a technikai megoldásai nem sikerültek. A Vasas kicsit passzív volt, az első félidő utolsó tíz-tizenöt percében kezdett csak futballozni, de ott már voltak kimondottan szép támadásai. Összességében a Ferencváros dominált, Bognár pontrúgásai és passzai is életveszélyesek voltak, itt úgy éreztem, az FTC simán meg fogja nyerni ezt a meccset. A második félidő kezdete sem mutatott arra, hogy itt a Vasas fordítani fog, de a védelem két nagy hibája megfogta a hazai csapatot. Nalepánál már nem először láttam ezt a keménységet, a kiállításával pedig végképp elvesztette a hazai együttes a lehetőséget az egyenlítésre. A Vasas ekkor már kimondottan szépen játszott, akár még több gólt is lőhetett volna. A Ferencváros négy-egy-három-egyre állt át, míg a vendégek tartották pozíciójukat. A második félidő alapján azt kell, hogy mondjam, megérdemelten nyert a Vasas.
