Holnap a Győri ETO-val mérkőzünk meg a trófeáért.

Ferencváros 33-29 (18-15) Dunaújvárosi Kohász
Gólok: Kovacsics 7, Szucsánszki 7, Jovanovics 5, Faluvégi 3, Lukács 3, Snelder 3, Monori 2, Mészáros 1, Pena 1

Jó és rossz hír is akadt a mérkőzés kezdetén: jó, hogy Schatzl Nadine már játékra jelentkezett, rossz, hogy Zácsik Szandra elővigyázatosságból nem volt ott a csapatban – az edzésen ütközött, a térde fáj, de talán nincs komolyabb probléma. Az első percekben Szikora Melinda remekül védett, amit nem igazán tudtunk kihasználni, mindkét oldalon sok volt a technikai hiba, eladott labda. Háromgólos előnyünk után ránk ijesztett az Újváros, a 14. percben hetesből egyenlíthettek volna, ám ezt Szikora hárította, majd jött az időkérés. Ezután gyorsan emberhátrányba kerültünk, Snelder pihent két percet, amit jól vészeltünk át, Jovanovics vezérletével meg is nyertük, Maki kétszer is megetette a védelmet, második alkalommal bal kézzel talált be, ezután a piros-fehérek is technikai szünetet tartottak. Ám hiába, sikerült még jobban ellépnünk, már hat góllal is vezettünk, aztán viszont lankadt a figyelem, Szucsánszkit is kiállították, a félidőre már csak három volt közte.

A folytatásra kapust cseréltünk, Bíró Blanka is kapott harminc percet a mai napon. Négyperces gólcsendet produkáltunk, amit csapatkapitányunk tört meg büntetőből. Ezután többször is emberhátrányban kellett játszanunk, előbb Snelder, majd Szekeres, végül Szucsánszki állt ki. Ez nagy lehetőség volt a Kohásznak, ám nem tudták kihasználni, amikor Zizi kiállítása lejárt, utána egy nagyot rohantunk, Kovacsics lőtt kettőt, majd Snelder szerzett remek beállós gólt, hat góllal vezettünk és ellenfelünk is kapott egy kétperces büntetést, nagyjából eldőlt a párharc. Ennek szellemében ment le a hátralévő játékidő, sajnos a Dunaújvárosnál egy súlyosnak tűnő sérülés is történt. A hajrában mindkét edző időt kért, csak az maradt kérdéses, mekkora lesz a különbség, mivel ismét kiengedtünk, ezért „csak” négy góllal nyertünk.

Elek Gábor

A semleges nézőknek ez biztos egy élvezetes mérkőzés volt, nekünk nem. Jól kezdtünk, feszes volt a védekezés, ebből pedig jó sebességgel mentünk előre, aztán a koncentrációnk lejjebb hagyott és végigszenvedtük a meccset. Amikor közelebb jött a Kohász, akkor összekaptuk magunkat egy kicsit, utána pedig ismét elengedtük magunkat. Nem vagyok elégedett a mai teljesítménnyel, de ott vagyunk a döntőben, végül is ez volt a feladat. Holnapra mindenben javulnunk kell, főleg fejben. Keménynek minél előbbi teljes felépülést kívánunk!