Hatgólos győzelmet arattunk a Nagyvárad otthonában.
Euro Kupa, döntő, 1. mérkőzés
Nagyváradi VSK 6-12 Ferencváros
Negyedek: 0-3, 2-2, 2-3, 2-4
Gólok: Mitrovics 3, Csuk 2, Avramovics 1, Jansik 1, Madaras 1, Pohl 1, Szirányi 1, Tóth 1, Varga 1
Az elődöntő párosításainak kialakulása után már terveztük, hogyan utazunk majd Veronába, ha továbbjutunk a Herceg Novi ellen, ebbe aztán beleszólt mai ellenfelünk, hiszen kiütötte az olaszokat. Annyi baj legyen, a piros-kékek otthona legalább közelebbi célpont, így nem lehetett semmilyen kifogás, ott kellett lenni a döntő első felvonásán. Útnak is indultunk szerda reggel, pár óra alatt pedig meg is érkeztünk. Menet közben derült ki, hogy a vonattal utazók sajnos kicsit pórul jártak, ugyanis a román vasút előre be nem jelentett sztrájkot folytatott, csak a határig közlekedtek a nemzetközi járatok, szerencsére sikerült áthidalni ezt a problémát is szurkolótársainknak.
A városban rövid nézelődés után – belváros, főtér, Fekete Sas palota… – betértünk a Piccolo étterembe, ahol remek házias konyha fogadott minket, kedves kiszolgálással, a tulajdonossal kedélyesen elbeszélgettünk Nagyvárad dolgairól, a meccsről is, és a forinttal fizetésnek sem volt akadálya, a fradisták kedvéért még a 17 órás zárórát is kitolta – a helyet csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki arra jár. A belépőket a szakosztályon keresztül lehetett beszerezni, az átvételi pont pedig a csapat szállása volt, az előbb említett vendéglátóipari egységgel szemben található Hotel Forum Continental recepcióján lehetett hozzájutni a jegyekhez. Amelyen látszott, hogy a Nagyvárad meccsei egyébként ingyenesek, se ár, se sorszám, semmilyen azonosító nem szerepelt rajta. Az uszoda innen egy rövid sétával volt elérhető, egy szép parkon keresztül.
A 2013-ban felújított létesítmény szép és kényelmes volt, egyedüli negatívum, hogy mi, vendégek, csak egy kerülőúton tudtunk bejutni a számunkra kijelölt szektorba, amely majdhogynem egy még építési területnek minősíthető részen vezetett át, a mérkőzés után még világítás sem volt az akadálypályán, a zsandárok zseblámpával próbáltak kis segítséget adni, hogy nehogy elessen valaki. A csarnok szépen megtelt, az előzetes tájékoztatás szerint 75 helyet tartottak fent nekünk, ennél valószínűleg többen voltunk a kis helyen, főleg, miután befutott a Budapestről érkező nagybusz – jöttek még Debrecenből, erdélyi fradisták is érkeztek természetesen. A hangulatra tehát nem lehetett panasz, és azt főleg mi csináltuk, nem is akárhogy. A hazaiak a kapuk mögé mobillelátókat építettek, ahová fiatalok ülhettek, a hozzánk közelebb eső részen található kicsik az elején főleg szemtelenkedtek, de a meccs vége felé már inkább a telefonok kerültek elő és videókat készítettek a zöld-fehér táborról.
A kezdés igazán álomszerűre sikeredett, jól ment a támadás – három gólt szereztünk -, emellett a védekezésbe sem csúszott hiba, Vogel remekelt a kapuban és remekül bekkeltünk, távol tartottuk ellenfelünket, akik nagyon nehezen tudtak helyzetbe kerülni, többször is csak távolról tudtak próbálkozni. A második negyed volt a legkeményebb, nagy nyomást helyeztek ránk, a hazaiak keményen küzdöttek, a játékvezetők pedig sorban adták a kiállításokat is, ennek ellenére döntetlenre tudtuk hozni a játékrészt, amelynek két legszebb jelenetét két centergólunk adta, Jansik és Tóth is fantasztikus találatot jegyzett.
A folytatásban aztán eldöntöttük a meccs kimenetelét, 5-2-után két gólt szereztünk, így már közte öt volt, ez jól érezhetően megfogta a Nagyváradot, tették a dolgukat, de látszott, hogy lélekben talán kicsit már feladták, a végjátékra szét is estek, a záró játékrészben még feljöttek háromra, ezután viszont már csak mi lőttük a gólokat, sorozatban hármat, ezzel beállítottuk a végeredményt, a hatgólos különbséget, aminek elégnek kell lennie a budapesti visszavágón ahhoz, hogy miénk legyen a kupa.
A csapat talán a szezon legjobb teljesítményét hozta, igazi közös munkával, hiszen a tizenkét gólon kilenc játékos osztozott, remek kapusteljesítménnyel. És nagyon fontos volt a sérüléssel bajlódó játékosaink szerepvállalása is, Mitrovics három gólt vállalt, Varga Dániel pedig igazi vezéregyéniségként játszott, nyugalmat sugárzott. Hiába kapta meg a Nagyvárad a hazai pályát a játékvezetőktől (12-8-as kiállítási arány, kontrák…), nem tudott élni vele, köszönhető ez a szinte hibátlan védekezésnek, és annak, hogy olyan támogatást kapott a lelátóról együttesünk, ami nem mindennapos a vízilabda világában. A fantasztikus győzelem után pedig jöhetett a közös ünneplés, a magyar és székely himnusz eléneklése. Szép volt, fiúk! Jöhet a visszavágó, április 5-én!
Varga Zsolt
Részleteiben az elmúlt időszakban is láttam jó teljesítményt a csapattól, de talán ez volt az a mérkőzés, amikor a találkozó egészében végig tudtuk vinni azt a játékot, amit akartam. Elég kevés hibával. Szinte négy negyeden keresztül az történt, amit mi akartunk, és megakadályoztuk, hogy a Nagyvárad azt játssza, amit jól tud. Akkor dől el a kupagyőzelem, ha lefújják a második meccset. Ez a félidő, nagy előnyünk van, tök jó, de otthon is úgy kell beleállni a mérkőzésbe, hogy nyerni akarunk.”
Kádár Kálmán
Jelentős előnyre tett szert a Ferencváros, mert a játékosai egyénileg múlták felül a mieinket. Olyan szituációkból kaptunk gólt, amit előre megbeszéltünk, hogy ebből nem lőhetnek gólt és mégis sikerült. Nagyon nehéz lesz a visszavágó, de megpróbálunk kitalálni valamit. A magyar csapatok ellen azért is nehéz, mert ha előnybe kerülnek, utána nagyon jól őrzik ezt, ez most is így történt.
