Laci azt is elmondta, hogy nem bánta meg a hazatérést, jól érzi magát nálunk.

– Tényleg nincs magyar mobilszáma?
– Nincs, a németországit használom idehaza is. Reményeim szerint csak a nyárig maradok itthon, úgy gondoltam, erre az egy-két hónapra felesleges beszereznem magyar számot. Noha remekül érzem magam a Ferencvárosban, amint lehet, szeretnék visszatérni Németországba, meg akarom mutatni, hogy megállom a helyem a Bundesligában is.

– Az elmúlt napokban a válogatott edzésein bizonyíthatott, abban a tudatban, hogy a jövő szombati világbajnoki selejtezőn eltiltás miatt nem ölthet szerelést.
– Rettentően elkeserít, hogy nem játszhatok Portugália ellen. Két hete az Újpest elleni derbit kellett kihagynom betegség miatt, de akkor legalább azzal vigasztalhattam magam, hogy az nem rajtam múlt. Azért viszont, hogy nem léphetek pályára Lisszabonban, kizárólag magamat okolhatom. Az Andorra elleni mérkőzésen megkaptam az eltiltást érő második sárga lapomat, mégpedig egy olyan szituációban, amikor jobban tettem volna, ha meghúzom magam. Belementem a kakaskodásba – ma már tudom, nem kellett volna. Az én hülyeségem volt! Nemhogy százszor, ezerszer megbántam azóta, de bármennyire is szeretném, nem tudom visszacsinálni. Annyi haszna volt, hogy tanultam belőle. Ilyen nem fordulhat elő többet. Nem szabad a játékvezetővel és az ellenféllel foglalkoznom, még akkor sem, ha nekem van igazam. Semmi értelme hepciáskodni, csak magamnak, illetve a csapatomnak ártok vele.

– Mondják, forró szívvel és hideg fejjel kell játszani.
– Hallottam ezt néhányszor. Sajnos vagy nem sajnos, az a típus vagyok, aki nemcsak forró szívvel, hanem olykor forró fejjel is játszik – mert ha törik, ha szakad, győzni akarok. Andorra ellen sem volt ez másként. Tagadhatatlan, hogy bizonyos helyzetekben megfontoltabban kell cselekednem. A tanulópénzt mindenesetre megfizettem.

A hazatérésről:

Nem így terveztem. Elsőre nem ugrottam át a lécet, de nekiveselkedem másodszor is. Sok mindent lehet rám mondani, ám azt nem, hogy meghátrálok. Sohasem adom fel, a végsőkig küzdök! Tisztában vagyok vele, hogy fejlődnöm kell, de mindent elkövetek, hogy ha kapok egy második esélyt, éljek vele. Hiányzik a Bundesliga, rettentően motivál, hogy visszatérhessek. Nem bántam meg, hogy hazajöttem. Jól érzem magam a Ferencvárosnál, könnyen beilleszkedtem, és ami a legfontosabb, a játéklehetőséget megkapom. A klubomban és a válogatottban egyaránt minőségi edzésmunkát végezhetek.

Bővebben: NSO, NS