Nagyot küzdött férfi kézilabda csapatunk, a meccs kulcspillanatait nem tudtuk kihasználni, így fejet kellett hajtanunk az NBI harmadik helyezettje ellen.
Ferencváros 19-24 (10-12) Tatabánya KC
Gólok: Takó 4, Bujdosó 3, Bakos 2, Benis 2, Nikolicza 2, Pálos 2, Bak 2, Benmiloud 1, Tass 1
A Fradi mellett a Tatabánya edzőjét, Vladan Maticsot és játékosát, Harsányi Gergelyt is nagy taps fogadta, nem felejtették el a szurkolók, hogy nem is olyan régen velük értük el az NBI harmadik helyét, éppen a bányászok ellen egy igen kiélezett, ötmeccses bronzcsatában. A kezdés módját is megadtuk, az ’56-os bajnokcsapatunk játékosa, Som Ferenc végezte el a kezdődobást.
A vezetést a vendégek szerezték meg, ám nem örülhettek sokáig, megfordítottuk az állást, köszönhető volt ez Nagy Levente remek védéseinek – hetest is hárított – valamint az önfeláldozó játékunknak. „Matke” időt is kért, ám a játék képe nem sokat változott. Ekkor foghattuk volna meg a mérkőzést, a kék-fehérek nagyon sokat hibáztak, de az adódó lehetőségeket nem tudtuk kihasználni, valamint az egyik gólfelelősünk, Marczinkó kisebb bokasérülést szenvedett. A félidőre jók lehettünk volna egy ikszre is, de kihagytuk a kihagyhatatlant, majd gólt is kaptunk, és végül örülhettünk, hogy nem lett közte három, Szöllősi – Zácsik Szandra férje – hatalmas kapufás gólt lőtt félpályáról, szerencsénkre időn túl esett…
A folytatásban Marczinkó megpróbált visszaállni, ám az első támadásnál egyből a lábához kapott, le is ült a kispadra. A Tatabánya is belelendült, a hibáinkat – nem úgy, mint mi az övéiket – kihasználták, ezzel megnyugtató előnyre tettek szert, amit csak azután tudtunk csökkenteni, hogy Tuba Kovács állt be a kapuba, több bravúrt is bemutatott, ezek után tudtunk fontos gólokat szerezni. Végül öt lett közte, ami jobb koncentrációval lehetett volna kevesebb is, ám szégyenkeznünk nincs mit, remekül helytálltunk a jóval esélyesebb elsőosztályú ellenfelünkkel szemben. Ez pedig jót jelent a jövőre nézve.
Adorján Gábor
Elsőként nagy gratuláció a csapatomnak a remek helytállásért és a Tatabányának is a továbbjutásért. A sérülések miatt nem felforgatva, de a megszokottól eltérő, kicsit más variációkban kellett játszanunk. Nagyon jó sebességű mérkőzést játszottunk, jó iramban mentünk, apróságokon múlott, hogy nem lett szorosabb a találkozó. Nyilván a csoda csak akkor történhetett volna meg, ha kompletten tudunk felállni és azzal az első sorral tovább tudunk játszani. Azonban le a kalappal a játékosaim előtt, az adódó lehetőségeket a végletekig kihasználtuk, egy nagyon nagy tömegű, gyors, modern és félelmetesen jó kézilabdát játszó Bányászok ellen. Szurkolóinknak is köszönjük, hogy ismét ilyen szép számmal buzdítottak minket, fergeteges volt a hangulat! Reméljük jövő héten az Algyő ellen is kilátogatnak és újra győzelembe hajszolnak minket!
