Nem is lenne oka erre a DVTK-ból a Fradiba szerződő középpályásnak.
A Fradinak rendkívül bő a kerete, benne van a pakliban, hogy eleinte csak csere leszek, de azt hittem, a kispadról azért többször beküldenek. Megsértődni azonban nincs értelme. Egyfelől magammal szúrnék ki, ha duzzognék az edzéseken, másrészt Gera, Kleinheisler, Hajnal és Rju is a középpálya közepén vár bevetésre, annyit tehetek, hogy az edzésmunkámmal mindent megteszek, hogy valamelyiküket kiszorítsam a kezdőből. Szerencsére a közösséggel nincs gond, az öltözőben mindenki segítőkész, persze az új focisták mindig a teljesítményükkel tudják legkönnyebben elfogadtatni magukat, ahhoz meg játszanom kéne.
Mindig lehet jobban focizni és több gólt szerezni, de igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból. Egyelőre ne tehetek mást, mint várok a soromra. A klubváltást azonban egy percig sem bánom. Egyrészt két hónap után felesleges lenne hangzatos kijelentéseket tenni és ítélkezni, másfelől megeshet, hogy újabb két hónap elteltével arról beszélünk majd, hogy öt gólom és gólpasszom van A fociban sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. Úgy készülök, hogy ha megkapom a lehetőséget, éljek vele.
Ha derogálna az NBIII-ban játszani, rossz úton járnék. Csereként az a legfontosabb, hogy megőrizzem a formámat, márpedig azt az egymás elleni játékkal csak részben lehet megtenni. Az edzéseken oda teszem magam, de annak helyzetek, amelyek csak tétmeccsen alakulnak ki, a gyakorláson nem. Szóval örültem a lehetőségnek. Fontos volt, hogy ne essek ki a ritmusból, hosszú idő után játszottam kilencven percet.
Emlékszem, [2015 tavaszán] akármit csinálhattam az edzésen, Szivics Tomiszláv csak elvétve küldött pályára. Aztán az egyik bajnokin 15 percre beállított, majd a vereség után arról beszélt a sajtónak, hogy mindenki láthatta, miért nem kapok több lehetőséget – mintha egyedül én tehettem volna a vereségről. Akkor is a nehezebb utat választottam, még keményebben edzettem, és vártam az esélyre. Most sem tehetek mást, célom, hogy bekerüljek a kezdőbe.
– Bognár István
(Nemzeti Sport)
