Vasárnap idegenben dől el a továbbjutás kérdése.
Ferencváros 1-3 DVTK Jegesmedvék
Harmadok: 1-1, 0-1, 0-1
Gólok: Tendler (+2, Rafaj, Jabornik)
Megtelt a jégcsarnok, a hazai és a vendég részen is, remek hangulat fogadta a csapatokat. Nagy tempóban kezdett a Miskolc, ám nem sokáig tartott a lendületük, gyorsan összeszedtek egy kettős emberhátrányt, amit remek passzjátékkal – háromszor adogattuk körbe ugyanúgy a pakkot – sikerült kihasználnunk, Tendler volt a befejező. Utána gyorsan mi is védekezhettünk kevesebben, ami olyan jól sikerült, hogy majdnem tovább növeltük az előnyünket, ám Tendler nem tudta igazán megszelídíteni a pakkot, ami folyamatosan az élére állt, így a befejezésbe is hiba csúszott. A kimaradt helyzetek megbosszulták magukat, egy vicckiállításból – a vendégek játékosa feldobta magát – gyorsan egyenlítettek a piros-fehérek. Ez nem igazán tört meg minket, közel álltunk az újabb gólhoz, de Adorján egészen hihetetlen védéseket mutatott be, nem egyszer a mázlifaktort is igénybe véve. Emellett folyamatos volt az adok-kapok, igazi playoff mérkőzés volt ez.
A második harmad első felében nagy sanszot kaptunk, folyamatosan támadhattunk és jöttek a megítélt kiállítások is, ám nagyon gyengén játszottuk meg ezeket, még felállni is gondot okozott sokszor, legyen az öt a négy, vagy négy a három elleni játék. A DVTK pedig szépen lassan átvette a játék irányítását, sunyi módszereket is bevetve, amiben a zebrák is partnerek voltak, hiszen előbb Szappanost, majd Erdélyit veszítettük el sérülés miatt – hátvédünket kórházba is kellett szállítani, hogy röntgenfelvételt készítsenek a kezéről. A vezetést is megszerezték, egy helyzetünk után kontráztak meg minket úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Volt bajunk elég, rengeteg korongot adtunk el, többet a saját harmadunkban, csoda, hogy 1-2 maradt az eredmény. Ami egy kis életet lehelt belénk, az Kovács „bunyója” volt, azaz inkább verése, pillanatok alatt levetkőztette ellenfelét, aki még ütni sem bírt, pedig ledobta a kesztyűt, ezért is volt érthetetlen, miért csak mi kaptunk büntetést: 2+2+10…
A záró játékrészben közel voltunk ahhoz, hogy visszajöjjünk a meccsbe, két komoly kapuvasat is ütöttünk, egyet Tendler, ezt még a vasútállomáson is lehetett hallani valószínűleg, majd még egyet, éles szögből a hosszúra, mindkettő gólt érdemelt volna. Amit aztán mi kaptunk, miután Fliszár lebontotta Pavukot – kettő plusz tízért… -, nem tudtuk kilökni Miskolczit a kapu elől, aki ott okosan szúrt bele egy lövésbe, ami utat talált a teljes takarásban lévő Sevela kapujába. Nem adtuk fel ezután sem, ám a mai nem a mi napunk volt, így vereséget szenvedtünk, a Diósgyőr sikere megérdemelt. A párharc így a hetedik mérkőzésen dől el, amit vasárnap 18 órakor rendeznek Miskolcon.
Greg Lindqvist
Úgy kezdtük a meccset, ahogy elképzeltük, az első gólunk is tökéletesre sikeredett. Utána viszont már nem a mi napunk volt, hiába adódtak tökéletes helyzeteink, nem sikerült élnünk velük. Emellett két gólt is hátrányban kaptunk, ezt akartuk elkerülni. Vasárnap így ismét útra kelünk oda, ahol már kétszer sikerült nyernünk, két fáradt csapat fog összecsapni, ez a rájátszás!
