Fantasztikus hangulatú mérkőzésen gyűrtük le a Jadran Herceg Novit – a döntőben a Nagyvárad lesz az ellenfelünk.
Euro Kupa, elődöntő, visszavágó
Ferencváros 6-4 Jadran Herceg Novi
Negyedek: 1-1, 1-1, 1-2, 3-0
Gólok: Madaras 2, Varga 2, Jansik 1, Mitrovics 1
Összesítésben: 17-16 ide.
Rég látott szép számú közönség tette tiszteletét a népligeti uszodában, még az eredményjelző alatti részen is fradisták álltak, érezték a szurkolók, hogy ma nagyon a csapat mögé kell állni. Ebben nem is volt hiba, remek hangulat uralkodott a medence partján. Varga Zsolt a keretből Pohl és Vogel Simont hagyta ki, a kapuban pedig Vogel Somának szavazott bizalmat.
A csapatokon érezni lehetett, hogy nagy a tét. Mindkét fél remekül szervezte meg a védekezését, látszott, hogy nem lesz olyan gólparádé, mint a montenegrói odavágón. Az első találatra is közel három percet kellett várni, ekkor Varga Dániel akasztott egy nagy bombát a Jadran kapujába. Növelhettük is volna az előnyünket, de nem sikerült, elöl akadozott a gépezet, az emberelőnyt is kihagytuk, sok volt a technikai hiba, aminek nem lehetett más a vége, mint az egyenlítés. A második negyedet a vendégek kezdték jobban, szépen kijátszottak egy fórt, amit a félidő előtt nem sokkal Mitrovics egalizált, középről lőtt a kapufa mellé, szerencsére a jó irányban.
A folytatásban mi először – és utoljára… – hoztuk el a labdát a ráúszásnál, és egyből be is találtunk, ismét Varga lőtt távolról, gyönyörű mozdulattal. Ezután viszont nem a mi perceink következtek, hiába küzdöttünk óriásit a vízben, nagyon nem ment a játék, rosszak voltak a beadások, kicsúszott a labda, egy megúszást is elrontottunk, a Herceg Novi pedig köszönte szépen és megfordította az állást. Az utolsó pihenő előtt még egy igen véleményes eset is történt, a kiállított montenegrói játékos vagy nem ment le, vagy idő előtt jött vissza, amiért ötméterest kellett volna ítélni, ez nem történt meg, hiába reklamált még Gerendás György is, a játékvezetők hajthatatlanok voltak.
És aztán talán a meccs legnehezebb része következett, összesítésben két gól volt a hátrányunk és támadott a Jadran. Hiába szereztük meg a labdát, a felúszás után egyből kontrát ítéltek ellenünk, ezután pedig majd két percig, ha nem többig folyamatos nyomás alatt tartották a kapunkat. Ekkor Vogel tartotta a frontot, több védést is bemutatva. Sikerült átvészelnünk ezt az időszakot, és jött is az egyenlítés, az addig inkább ellenünk dolgozó bírók végre egy kicsit kedveztek is nekünk, Madaras fórból egyenlített, bő két percre rá pedig Jansik is betalált. És hogy biztos legyen a továbbjutásunk – „iksznél” ötméteresek döntöttek volna -, egy perccel a lefújás előtt Madaras keze sült el újból. Még volt támadása a vendégeknek, de kiszorított helyzetből kellett lőniük, amit Vogel könnyen hárított, az utolsó próbálkozásnál pedig simán szereztük meg a labdát, jöhetett az ünneplés!
Nagy dicséret illeti a kilátogató fradistákat, elég talán csak annyit leírni a buzdításról, hogy a montenegróiak is megtapsolták szurkolóinkat. A döntőben a Nagyvárad lesz az ellenfelünk, miután hazai pályán ledolgozta kétgólos hátrányát, az ötmétereseket pedig jobban lőtte, mint a Verona. A finálé két játéknapja: március 22. és április 5., a pályaválasztást sorsolással döntik el később.
Varga Zsolt
Próbáltam magamat visszafogni egész nap, hogy nyugodt legyek, de azt éreztem, hogy felrobbanok a tűztől meg az akarástól, nagyon meg akartam nyerni a meccset. Megpróbáltam ezt átvinni a csapatra, azonban figyelve arra, hogy ne pörögjük túl a mérkőzést. Mondtam is a játékosoknak az elején, hogy rutinos, okos játékot kérek. Fizikailag és játékban is fölényben voltunk. Talán az fordította meg a meccset, hogy kétszer nem ítéltek Szirányi Balázs javára, se egy emberelőnyt, se egy ötméterest, ez adott egy olyan pluszt a srácoknak, hogy menjünk, akkor is megcsináljuk.
