Elek Gábor értékelte az őszi szezont a sportnapilapban, és előretekintett a tavaszi feladatokra is.

– Nehéz őszön van túl a Fradi. Milyen volt ahhoz képest, amit várt?
– Úgy sakkoztunk, hogy a nagy feladatokat már az elején letudjuk a bajnokságban, így tehermentesítjük magunkat a Bajnokok Ligájára, de szeptember második hetében a kiesők miatt el kellett kezdeni új csapatot építeni és új felfogást kialakítani. Rá is ment erre az első két rangadó a Győrrel és az Érddel, az utóbbi elleni mérkőzés előtt ráadásul megsérült Kovacsics Anikó és Monori Orsolya, Zácsik Szandra pedig már túl volt a műtéten. Nerea Pena sem valami jó állapotban érkezett vissza az olimpiáról, de nem sírtuk tele a világot, és most sem akarunk erre hivatkozni. Tény, hogy a Győrt senki sem tudja megszorítani, a norvég Nora Mörk érkezésével borzasztó erőssé vált, az Érd ellen pedig kicsúcsosodtak a problémák és elfogytunk a második félidőre.

– Mikor érezte először, hogy ebben a szezonban baj lehet?
– Szeptember közepén, Zácsik Szandra kiesésénél. Olyan volt, mint egy mélyütés. Az egyetlen klasszikus átlövő játékosunk, akire a nyári felkészülés alatt elég sok mindent építettem. Későn derült ki, mi a baja, és döntenünk kellett, hogy megoperálják-e. A régebbi műtétek miatt csavarok vannak a vállában, amelyek zavarják az MRI-vizsgálatot, szétverik a képet, így azt kellett kitalálnunk, gyógytornáztassuk-e vagy belenézzenek-e. Szerencsére az utóbbi mellett döntöttünk, mert kiderült, hogy a bicepsze nagy része le volt szakadva a felkarcsontról, amivel aztán szépen elgyógytornázhatott volna időtlen időkig. De túl vagyunk rajta, lassan elkezdi a labdás edzéseket, már napi kilencven percet tréningezik, szerintem a fizikai lemaradása nem lesz akkora, mint egy ilyen műtét után szokott.

– Tudja már, mikor számíthat rá a pályán?
– Megvan az esély, hogy teljesen rendbe jön, ám nem vagyok sem orvos, sem jós, hogy ezt megállapítsam. A többiek viszont jól viselték a kiesését, a hozzáállásukkal nagyon elégedett vagyok.

– Hogy megy a csapatépítés? Milyenek az új játékosok?
– Faluvégi Dorottya beépítése jól halad, Monori Orsolyáé is jól indult, de nála közbejöttek kisebb-nagyobb gondok. Azt mindenkinek meg kell értenie, hogy ha egy fiatal nem tud edzeni, akkor nem tud játszani sem, szemben mondjuk a tapasztaltabb játékossal, aki kevesebb gyakorlást is kompenzál a rutinjával. Bíró Blankával nagyot fordult a világ, Vácon stabil kezdőkapus és válogatott volt, azonban a nemzeti csapat keretéből most kimaradt, ám leültünk és megbeszéltük a dolgainkat. Megértette, hogy itt más a versenyterhelés a nemzetközi kupában és a bajnokságban, mások a célok és az elvárások, és egy fiatal játékosnak az átállás nem megy egyik percről a másikra. Kedvelem őt, pozitív a hozzáállása és jól kijön a másik kapussal, Szikora Melindával. Aki ugyan jobb teljesítmény nyújtott az ősszel, de ne feledjük, hogy amikor ő idejött Fehérvárról, egy évig csak elvétve voltak jó meccsei. Blankának is meg kell szoknia, hogy társa van, mert egy BL-sorozatnak például luxus lenne egyetlen kapussal nekivágni, ami hosszú távon nem is működne.

– Mi a helszet a Zácsik kiesése után igazolt Marija Jovanoviccsal?
– Rossz fizikai állapotban érkezett, hiszen februárban megműtötték, és bár az olimpiára megpróbálták összetákolni, ez több kárt okozott neki, mint amennyi hasznot hozott. Viszont csodálatos csapatember érkezett vele, akinek tudása és rutinja óriási, ami szépen jön vissza. Sokat dolgozik, különmunkát is végez, hogy újra a régi legyen. Szerintem az is lesz.

– A csapat a kudarcokat is jól kezelte? A Győrtől elszenvedett vereséggel szemben az Érd elleni azért nem volt kalkulálható.
– Ha a tényeket nézzük, akkor öt év után kikaptunk a második legnagyobb ellenfelünk otthonában, ahol az egygólos vereség azért benne van a pakliban. Persze napokig rosszul éreztem magam miatta, de ilyen a sport, két pontot osztanak, amit nem kaphat meg mindkét csapat. Most aztán kergethetjük az Érdet a bajnokság második felében, ez is egy feladat. A négy pont elvesztését persze sokallom, de nézzük a jó oldalát, túl vagyunk a legnehezebb idegenbeli meccseinken, és ha nem lett volna az érdiektől elszenvedett 31-30-as vereség, teljesen rendben lenne az ősz.

– Főleg úgy, hogy a Fradi a Bajnokok Ligájában közben második lett csoportjában a Vardar Szkopje mögött.
– Ezzel elégedett is vagyok. Volt egy szerencsés és egy szerencsétlen meccsünk a Szkopjéval, idegenben bravúr volt a döntetlen, sőt még nyerhettünk is volna, itthon pedig semmi sem sikerült. De ki kell mondani, a macedón jobb csapat nálunk, ha nem is 13 góllal. A Lipcse ellen itthon nem játszottunk csúcsmeccset, de a kinti kifejezetten jól sikerült.

– A középdöntőben a francia Metz, a német Thüringer HC és a montenegrói Buducsnoszt lesz a Fradi ellenfele. Elemezte már őket?
– Mélységeiben nem, még nem jött el az ideje. Annyit azért látok, hogy a Metz ellen 50-50% lehet az esélyünk, a németeknél talán esélyesebbek vagyunk, a Buducsnoszt pedig nem annyira stabil, mint az elmúlt években, de a játékosállománya alapján bármikor az lehet. Ha a hazai meccseket hozzuk és Metzben nyerni tudunk, akkor a csoport 2-3. helyénél már nem végeznénk lejjebb.

– A szezon elején megfogalmazott két cél, a bajnoki cím és a Final4 a BL-ben mennyire reális még?
– Tartom, hogy a célunk változatlan, de a realitás inkább a bajnoki ezüst és a legjobb nyolc a Bajnokok Ligájában. Ez meglehet, sőt nem is illene alá menni, de ami ennél több, az bravúr. Meg kell nézni a riválisokat. Itthon a Győr erősebb, jobb anyagi helyzetben van, és bár a Fradi-szív sok mindent kompenzál, azért nem mindent. A BL-ben pedig kapásból fel tudok sorolni három-négy csapatot, amelyik jobb, mint mi, de ott talán nem annyira széles az olló, mint itthon a bajnokságban a Győrrel szemben. Ott egy szerencsés ki-ki meccsel oda lehet kerülni. Ha a csoportban a 2-3. helyen végzünk, akkor megkaphatjuk a dán Midtjyllandot, amely otthon nagyon erős, vagy a Bukarestet, amit hagyjunk is. Az első hely már a macedón Vardaré, ha meg negyedikek vagyunk, jöhet az ETO, amelyet szeretnénk elkerülni.

Vincze Szabolcs – Nemzeti Sport