Középpályásunk nyilatkozott a sportnapilapnak.

Pihenés közben zavarom?
Ausztriában vagyok a családommal, Németországból jöttünk erre, eddig tökéletes a kikapcsolódás. Megnéztem korábbi klubom, a VfB Stuttgart hétfői mérkőzését, találkoz­tam régi ismerősökkel, az elnökkel, a sportigazgatóval, akivel együtt dolgoztunk, jókat beszélgettünk.

Mit mondott, amikor megkér­dezték: Tamás, milyen volt az éved?
Hogy hosszú a válasz… És ketté kell bontani. A tavasz remek volt: elértük célunkat, tizenkét év után bajnokok lettünk, és megnyertük a Magyar Kupát, a döntőben a nagy vetélytárs Újpestet legyőzve. Ren­geteget dolgoztunk, hogy elérjük ezeket az eredményeket, nagy élmény volt a címeket megszerezni. Az ősz nekem a sérülés miatt már messze nem lehetett olyan szép, mint az első félév, és a csapatnak sem sikerült minden úgy, ahogy szerettük volna. A teljesítményün­ket, az eredményeinket tekintve azt kell mondanom, többször egyik sem volt olyan, mint elvártuk magunktól. Mégsem látom okát a kétségbe­esésnek, hiszen négy pont a lema­radásunk az első helyezett mögött, versenyben vagyunk a Magyar Kupában, semmi sincs veszve, rajtunk múlik, hogy megvédjük-e a címünket mindkét fronton.

A szurkolókat persze az érdekli, miért nem sikerült az ősz úgy, ahogy minden ferencvárosi sze­rette volna. Az előző évet szinte lehetetlen lemásolni, az kiug­róan jó időszak volt, de annál többet tudnak, mint amennyit mostanában mutattak – a reali­tás a két ősz között lehet?
Igen, ez igaznak hangzik. Egy éve minden sikerült, ezúttal sok prob­lémával küzdöttünk, de optimista vagyok, mert így is ott vagyunk a dobogósok mögött, jó felkészülés után tizennégy meccsünk lesz a bajnokságban a javításra. A visszaesésnek több összetevője is lehetett. Amikor Németországban játszottam, tapasztaltam, egy-egy világ- vagy Európa-bajnokság után döcögősen indulnak a keretta­gokat adó klubok. A futballisták végigjátsszák a nyarat, elfáradnak, és újból nekikezdeni a munkának egy hosszú, fárasztó szezon után a legnagyobbaknak sem mindig egyszerű. Megesett, hogy a Bayern, a Dortmund is szenvedett nagy tornát követő bajnokság elején. Közülünk is sokan ott voltak az Eb-n, a nyár nem volt az igazi, nem álltunk össze, mire elkövetkeztek a tétmeccsek. Ráadásul sok egyéni hibát követtünk el, sokkal többet, mint előtte. Ha elöl egy rossz döntés miatt elúszik az ígéretes helyzet, az sem jó, de látványosabb, ha hátul történik valami, és rögvest gólt kapunk belőle.

A nyári Bl-selejtezőn elszenve­dett kudarc mennyire határozta meg az őszt, az öltözői hangu­latot?
Sajnos nagyon. Tovább kellett mennünk, dolgoznunk, de nem kérdés: elvártuk magunktól, hogy túllépjünk az albán ellenfélen. Sokat dolgoztunk a lehetőségért, hogy a nemzetközi kupában kipróbáljuk magunkat, és legalább az Európa-liga-rájátszást elérjük, ezért fájdalmas volt a kiesés, mindenkit megviselt. Kizökkentünk a ritmusból, de ezzel többet már nem szabad foglalkozni, előrenézünk, és azért dolgozunk, hogy elérjük céljainkat.

Kimondottan motiváltnak tűnik a hangja.
Jól hallja. Most jólesik a pihenés, kikapcsolódás, de mindent megte­szünk azért, hogy a lehető legjobb állapotban várjuk a tavaszi rajtot. Bízom benne, hogy a keret is erősödik a téli szünetben, de amúgy is minden lehetősé­günk megvan ahhoz, hogy a Ferencvároshoz méltó ered­ményt érjünk el. Tudom, hogy mindenki motiváltan vág neki az új esztendőnek.

NS