Fradissimo barátunk elemezte labdarúgó csapatunk helyzetét a Baráti Kör oldalán.

Jött a nyár. Jött az EB, jöttek az új igazolások. Egy EB-hős Lovrencsics és egy német név, Hüsing a védelembe. Ezzel nem is lett volna baj, de ahogy korábban Mateossal, most Lamah-val nem sikerült megegyezni, ő is távozott. Hogy mennyire a megegyezésen múlott ez, azt tán az is igazolja, hogy Lamah-nak a mai napig nincs új csapata, miközben nálunk azért alapember volt. A másik távozónk Nagy Ádám, amire ugyancsak lehetett volna készülni, példának okáért egy a helyére egy az egyben beépíthető játékossal, mint ahogy ő is az volt anno Somalia helyére. Ez nem sikerült, így Gera lépett vissza ebbe a pozícióba. Az a Gera, aki nem a sebességéről ismert, az a Gera, aki így újra hiányzik a támadójáték felépítéséből. Abból az építkező feladatkörből, amit a válogatottban is ellát, amit nálunk is ellátott korábban. Mellé pedig bekerült Cukic, Gyömbér.

Ugye ismerősek a nevek az elmúlt évek csapataiból? Nem velük van a gond, hanem azzal, hogy az a játékrend, amit velük játszottunk, korábban sem volt sikeres. Ezt hívják visszalépésnek. Nézzük Hüsinget, aki a védelmet volt hivatott stabilizálni. Stabilizálni úgy, hogy közben az elmúlt éra sikervédelmének a tagjai változatlanul rendelkezésre álltak. Ugye, kézenfekvő a legfontosabb meccsen (BL selejtező) egyből vele kísérletezni, nem a meg- és összeszokott védőnégyessel felállni? Mint, ahogy a támadósorban is ekkor kellett bedobni az új szerzemény Djuricint? Aki ugyan, mint azt később bebizonyította, még megfelelő minőségű erősítés is lehet, de ehhez hosszabb időre volt szüksége.

Nem jártunk volna jobban, ha nem a legfontosabb meccsen kezdjük, Hüsinghez hasonlóan a kísérletet? Tudom, költői kérdések, de mégis fontosak. Fontosak, mert a BL-bukás alapjaiban törte szét a csapatot, szemmel láthatóan megroppant valami. A nemzetközi bevételek elmaradtak, a kiadások viszont itt a nyakunkon. Hirtelen rájöttünk, hogy Sestak is sokba van nekünk anyagilag, bontottuk is azt a szerződést. Igen, de ezzel megintcsak eltűnt egy olyan játékos Lamah után, aki a szélen hatékonyan tud játszani. Jött Lovrencsics, ugyanarra az oldalra, mint Varga, meg is bomlott a szélek egyensúlya. A balszélt Ramirez futkározta be alapvonaltól alapvonalig, csoda, hogy megsínylette a védőmunkája? Belül a Hüsing beépítés nem jött össze, a belső védelem elbizonytalanodása annál inkább. És ugye, nem volt megfelelő minőségű, sebességű szűrés a középpályán. Csoda, hogy újra annyi gólt kaptunk, mint amikor Doll elkezdte? Szerintem nem, hiszen minőségileg és szerkezetileg ugyanoda jutottunk vissza.

Itt tartunk most, nagyjából ott, ahonnan három éve elindultunk. A feladatok is hasonlók. Újra kell belső védő, a hírek szerint nem árt szélső védők közt sem körülnézni, hiszen az ott játszók is valamiért elvágyódnak, netán nem sikerül megegyezni velük? Ez is ismerős. Szóval a védelem minden posztjára lehet embert keresni. Aztán kellene szélső, mert abból nagyon szűkössé vált a kínálat. Végül kellene ember Gera tehermentesítésére, Hajnal pótlására, mert azt látjuk, hogy az a Nagy Dominik, aki erre alkalmas lehetne, ő már nincs, őt eladtuk. Hú, a mindenit! Így leírva látszik, nem is egyszerű feladat ez, nem egy-két ember igazolása oldja meg a problémát, annál több, sokkal több kell. Mindezt azok után, hogy egy évvel ezelőtt magyar szinten kész csapatunk volt. No, ezért volt a cím: mindez mégis, kinek a felelőssége?

A teljes elemzés ide kattintva olvasható el, érdemes is végignézni.

Simon Sándor / FTC Baráti Kör