A Felcsút ellen remekül beszálló támadónk nyilatkozott a sportnapilapnak.

Radó András

Örülök a továbbjutásnak, szoros meccset játszottunk, de megérdemelten nyertünk. Nem brillíroztunk, kevés helyzetet dolgoztunk ki, ennek ellenére az első félidőben a mi akaratunk érvényesült, a felcsútiak nem is jártak a kapunk előtt, és a hosszabbításban is beszorítottuk őket. Bár papíron egyosztálynyi különbség volt a két csapat között, ellenfelünkön érződött, hogy az előző idényben az NBI-ben szerepelt, a keret magja pedig együtt maradt. Több rutinos, élvonalbeli tapasztalattal felvértezett játékos szerepelt a felcsútiaknál, ez a pályán is érződött. Jobb lett volna a rendes játékidőben eldönteni a meccset, de a lényeg, hogy továbbjutottunk.

Az, hogy a Mezőkövesd kedden játszott a Magyar Kupában, nem a mi malmunkra hajtja a vizet, de ezzel nem takarózhatunk, profi futballistaként bírni kell az iramot. Az év végén megterhelőbbek a meccsek a gyepszőnyeg állapota a legtöbb pályán már nem olyan, mint a szezon elején volt, a fagyos vagy éppen mély talajon jóval nehezebb futballozni és sok passzos látványos játékot nyújtani. Ám akármilyen pályára is futunk ki, a hátralévő két bajnokit meg kell nyernünk. Nem mondom, hogy a játék másodlagos, elvégre a drukkereink mindig látványos futballt várnak tőlünk, mi is arra törekszünk, hogy a Mezőkövesd és az MTK ellen egyaránt közönségszórakoztató játékkal nyerjünk, de a hangsúly az eredményen van.

Sajnos sérülés és betegség is hátráltatott, a legutóbbi, Gyirmót elleni bajnokin sem voltam egészséges, ezért nem kerültem a keretbe. Nyilván nem vagyok boldog a kevesebb lehetőség miatt, de szerencsére nem érezm, hogy a teljesítményemen ez meglátszana. Az egymás közti játékban és az edzéseken mindig odateszem magam, csak így maradhatok formában. Meglátjuk, hogyan alakul a folytatás, egyelőre csak az foglalkoztat, hogy a hátralévő két meccset megnyerjük. Aztán a tavasszal kiderül, sikerül-e beverekednem magam a kezdőbe.

NS