Péterrel beszélgetett egy portugál lap.

PORTÓI IDŐSZAKÁRÓL:

– Élveztem ott játszani, nem csak a csapat vagy a szurkolók, de a város miatt is. Szeretem Portugáliát és a portugál embereket, akik mindig megbecsültek. Boldog voltam ott. Sokat fejlődött ott a játékom, bár az első hónap nem volt könnyű, az edzések nagyon kemények voltak, Robson pedig „könyörtelen”. Mindig 150 százalékot adtam ki magamból, és ezt mondom ma is a játékosaimnak, ha kiadod magadból a 150 százalékot edzésen, a meccseid is könnyebbek lesznek. Robson óriási segítséget jelentett a játékosoknak, pláne a külföldieknek, nagyon sokat köszönhettünk neki. Remek csapatunk volt: Domingos, Vítor Baía, Jorge Costa, Secretário, meg is nyertük a bajnokságot. Talán a Benfica elleni meccsem volt a legjobb, én lőttem a harmadikat. Olyan volt, mint egy Ferencváros-Újpest derbi. De az Estrela da Amadora elleni 6-0-s meccsen is duplázni tudtam, meg fejeltem gólt a Boavistának is, azzal lett a hajrában 1-1 a találkozó – emlékezett vissza Lipcsei.

KI LEHET A KÖVETKEZŐ LIPCSEI?

A korábbi válogatott középpályást megkérdezték arról is, van-e most olyan magyar tehetség, aki bátran ajánlana Portugáliában, akár a Porto csapatának?

– Nem könnyű erre válaszolni… nagy a különbség az én időmhöz képest, a mostani játékosok többségének csak a pénz számít, nem az, hogy meg is dolgozzanak érte. Van azonban egy kivétel, aki remekül játszott az Eb-n és nálam is edzett: Nagy Ádám. Bár a Benfica is vitte volna, végül a Bolognát választotta a nyáron – tette hozzá Lipcsei.

A SÉRÜLÉSÉRŐL ÉS TÁVOZÁSÁRÓL:

– Az mindent megváltoztatott, azért is mentem el végül. Pont az operáció után voltam, amikor Robson eligazolt Barcelonába, és a második évem nagyon nehéz lett a sérülésem miatt, ráadásul ugye az edzőnk is új volt. Nem volt könnyű így visszakerülni a csapatba, el is mentem kölcsönben az Espinhóhoz, aztán később visszatértem a Ferencvároshoz. Volt mg hátra egy év a szerződésemből és Pinto da Costa elnök azt mondta, meg kell vizsgálniuk a térdemet, hogy bevethető leszek-e. Végül távoztam, játszottam aztán Salzburgban is, végül újra a Ferencvárosnál, ahol aztán összesen 648 meccsel klubtörténelmet írtam.

A MOSTANI PORTÓRÓL:

– Őszintén szólva túl sokat nem tudok a mostani Portóról. De amikor tudom, azért követem a meccseiket, például kedden is láttam a Koppenhága elleni BL-találkozójukat. Lehetett volna jobb is az eredmény, nyerhettek volna, de szerintem az utolsó meccsen kiharcolják majd a továbbjutást.

Csakfoci