A szombaton fantasztikusan védő Melindát a fradi.hu kérdezte a Lipcse elleni találkozóról.

Meddig vagy hatása alatt az ilyen meccseknek?
Szerintem, amikor kedden újra bemegyek a csarnokba, elkezdődnek az edzések, a „szürke” hétköznapok, akkor majd túlkerülök a meccs okozta érzelemhullámon, de egyelőre nagyon élvezem a sok gratulációt, és jó visszaemlékezni a történtekre.

Meglepett, hogy nem te kezdtél a kapuban?
Tudtam, hogy csere leszek, már Székesfehérváron is rezgett a léc, mert az elmúlt hetekben nem voltam topon. Nem azért, mert nem akartam, vagy mert nem kapartam – igenis megteszek érte mindent, de egyszerűen mostanában nem úgy jött össze, ahogy elvárom magamtól.

Hogy tudtad ezektől függetleníteni a gondolataid?
Nem stresszeltem ezen magam, mert elég rutinos vagyok már ahhoz, hogy tudjam, néha jön ilyen periódus, megesik, hogy hiába tudom, hova jön a lövés, mégis bepattan rólam. A meccs alatt aztán engem már nem érdekel, hogy mi történt az előző napon, vagy az előző meccsen, most sem azon kattogtam, hogy milyen ‘béna’ voltam a Fehérvár ellen, csak az adott pillanatra koncentráltam.

Tudod, milyen hatékonysággal védtél?
Állítólag negyvenhat százalékkal, de a statisztika sem számít, ha csupán egy labdát fogok az utolsó percben, de azzal nyerünk, akkor is boldog lettem volna. Persze, így még jobb a helyzet, de annak örülök legjobban, hogy újra önmagam lehettem a pályán. Sokan elfelejtik, hogy a kézilabda mégiscsak játék, és kicsit a show-ról is szól, a nézők pedig azért jönnek ki, hogy élvezzék, amit látnak.

Azt nyilvánvalóan élvezték, amit tőled láttak szombaton.
Én ilyen vagyok, a szurkolók spannolnak, feldob, ha ilyen légkörben játszhatunk. A pályán vagyok teljesen önmagam, őszinte reakciók, amiket tőlem láthatnak, s talán „beragadt” ez mostanában, de ezúttal kijött a lépés, és remélem így is marad.

Talán a legnagyobb védésed volt, amikor Katja Kramarczyk Schülke egész pályás kísérleténél visszaértél és a kapufára toltad a labdát.
Schülkére egyébként nagyon felnézek, szívem szerint minden védésénél megtapsoltam volna… Nehéz szavakba önteni, mit éreztem a meccs után, amikor még teljesen extázisban voltam, mire látom, hogy Schülke jön gratulálni. Szinte zavarba kerültem, hogy akit néhány éve még példaképként lestem, az most azt mondja, miután védtem a lövését, hogy milyen jó voltam. Fantasztikus meccs után ez jelentette számomra a koronát.

Kedden viszont már folytatódik a munka – mire lehet elegendő ez a két nap pihenő?
Pont jó ez így, nem is tudom mikor volt utoljára olyan, hogy két szabadnapunk legyen egymás után, főleg a válogatottaknak. Mindenki a családjával lehet, nyugalomban töltheti ezt a két napot, kirándulhat, vagy épp alhat, ha arra van szüksége. Kedden aztán újra beleállunk a munkába, mert láttuk, hogy a Lipcse is kemény ellenfél. A négygólos győzelmünk pontosan annyit ér, mintha tizennéggyel nyertünk volna, de annyi szent, hogy ezek után nem leszünk elbizakodottak idegenben sem.

(fradi.hu)