Az esélyünk sem volt meg a pontszerzésre a mai MOL Liga találkozón.

Ferencváros 4-7 Debreceni HK
Harmadok: 0-2, 2-3, 2-2
Gólok: Tendler (+1, Rafaj, Sumi), Hietamaki (Schwindt, Sumi), Rafaj (Tendler, Sumi), Sumi (Hietamaki, Tendler)

TV-s meccs, és először a szezonban semmi probléma nem adódott – volt már áramszünet, plexitörés… -, időben kezdődött a mérkőzés. Amelyet a DHK dominált az elején, nem is akárhogyan, ennek ellenére nekünk volt meg az első igazán nagy helyzetünk, Rafaj hatalmas kapuvasat ütött, amilyen szerencsénk volt ma este, szinte az ellentámadásból megszerezték a vendégek a vezetést, majd hat percre rá meg is duplázták az előnyüket, talán a szezon eddigi egyik legszebb gólját ütötték a kapunkba. Beszédes volt a lövési arány is: 2-13. Nem a mi harmadunk volt…

A következő sem, hiába ment kicsit jobban a támadás. Hamar üres kapuig játszották a debreceniek az akciójukat, amit ki is használtak, csak ezután tudtunk szépíteni, a második fórunkat Tendler váltotta gólra. A harmadikat meg ellenfelünk… Elvétettük a pakkot és ketten mentek Sevelára, nem hibázták el az oroszok. Pár perccel később újabb kontrából vették be a kapunkat, ebben talán Sevela is benne volt, a védelem mellett ő is kicsit bizonytalankodott a mai estén. A hajrában sikerült szépítenünk, egy páros kiállítás alatt szép passzjáték után Hietamaki talált be.

A záró játékrészben a lényegi dolgok másfél perc alatt történtek, három gól esett, ebből kettőt mi szereztünk, mindkettő pazar találat volt: egy Rafaj bomba buli után, majd egy remek egyéni akció Sumitól. Ha nincs köztük a DHK gól, akkor talán máshogy alakulhatott volna a mérkőzés, de hát ott volt. Az utolsó percben lehoztuk Sevelát, így rohamoztunk, helyzetek is adódtak, gólt lőni azonban nem sikerült, egy kiemelt korongot pedig végül 59:59-nél lőttek az üresen álló kapunkba. Megérdemelt a vendégek sikere, ma nem játszottunk jól.

Greg Lindqvist

Mindennek eljön a napja, ennek is, ma egész egyszerűen semmi sem működött jól, már az első cserétől kezdve. A passzjátékunk nagyon rossz volt, túl sok területet hagytunk a DHK játékosainak. Megbeszéltük, hogy az orosz sor ellen nagyon fizikálisan kell játszanunk, minél közelebb kell lennünk hozzájuk, ennek ellenére naggyá tettük őket, megadtuk nekik a területet, amit ki is használtak. Ez egy ilyen nap volt, megtörténik az ilyesmi, ha egy csapatnak van egy hosszú győzelmi sorozata. Most elkezdhetünk újra győzni.