Két sérülés után kilenc góllal maradtunk alul.
Győri ETO 28-19 (12-13) Ferencváros
Gólok: Pena 7, Lukács 4, Snelder 2, Szucsánszki 2, Hornyák 1, Kovacsics 1, Monori 1, Schatzl 1
Az NBI második fordulójában került sor a szezon egyik legfontosabb mérkőzésére. Csapatunk jól kezdett, mi sem mutatja ezt jobban, hogy egyenlő létszámnál első gólját a hetedik percben szerezte a házigazda, addig csak emberfórban sikerült betalálniuk, miután Szekerest gyorsan kiállították a játékvezetők. Mi viszont sokoldalú támadójátékot mutattunk be, volt minden, mint a búcsúban: hetes, lerohanás, gyönyörű megjátszása a beállósnak. Sneldert jól szolgálták ki a társak, nagyon élt, és ő is adott okos passzt, amikor egy gyors szabaddobása után Lukács szerzett könnyű gólt. Egy rövid ideig azonban dadogott nálunk a labda, ezt megérezte az ETO, sikerült a vezetést is átvenniük, ám nem sokáig örülhettek, miközben mindkét kapus elkapta a fonalat, nekünk sikerültek jobban a befejezések. Ez talán annak is volt köszönhető, hogy Elek Gábor folyamatosan forgatta a belső hármast. Először így Ambros Martín kért időt, ami majdnem bevált, ám Szikora bravúrt mutatott be, Pena pedig bombázott, majd kiszolgálta Sneldert és újra nálunk volt az előny. Újabb kiállítást kaptunk, ami alatt kockáztattunk, sikerrel: levittük a kapust, Pena lőtt belőle egy nagy gólt, majd a következő rontott támadásunknál Grimsbö próbálkozott hiába az üres kapunkra, Szikora pont visszaért a cseréből. Elől pedig jött Hornyák, és hatalmas bombát eresztett meg a hosszú felsőbe, aminek duplán örülhettünk, mert két perces büntetést is kaptak a győriek. Ők is lehozták Grimsböt, büntetőig játszottak, azt pedig értékesítették is. Aztán egyenlíthettek is volna Görbiczék, de Szikora megfogta a hetest, vezetőedzőnk pedig időt kért nem sokkal később. A játék jó volt, Pena pedig újból büntetett. Az utolsó másodpercekben kijátszottuk a labdát Faluvéginek, akit szabálytalanul akadályoztak, ám a síp néma maradt, a lerohanásból pedig szépítettek a hazaiak. Egy támadásnyi idő volt még hátra, amiből időn túli szabaddobást harcoltunk ki, Hornyák fölé dobta.
A második félidő rövidzárlattal indult, többször rontottunk elöl és hátul is, ám ezeket még nem tudta igazán kihasználni ellenfelünk, „csak” a vezetést vették át, de még tudtunk egyenlíteni, ám ezután belemenést és lépéshibát is csináltunk, így a frissen beálló Monori gólja már csak a szépítésre volt elég. Hátul kicsit összekaptuk magunkat, labdát is szereztünk, Szikora is bravúrt mutatott be, de hiába, vagy az indítást nem tudtuk megfogni, vagy a ziccert bedobni, jött is érte a büntetés. Elek Gábor kikérte második idejét, ezután Kovacsics egy betörésből talált be, ezzel jöttünk fel mínusz kettőre. Amorim végre megkapta a két percét, miután Monorit szedte le a levegőből, a fórral sem tudtunk élni. A kapuban cseréltünk, Biró Blanka állt be, szinte egyből nagy védést is bemutatott. Közben hétméterest hibáztunk, míg az ETO-ban Mörk jött bele a lövésekbe, és Kovacsics megsérült, miután Amorim rácsúszott a sérült bokájára. Újabb időkérés részünkről, ám hiába, a gólszerzés már nem megy, még Monori is megsérült az utolsó percekben, a különbség pedig végül kilenc gólos lett, hiába a jó első félidő, a második játékrészben nagyon visszaestünk, a beállóst se tudtuk megjátszani, vagy ha igen, azt szinte minden alkalommal visszafújták.
Elek Gábor
A Győr komoly súly- és magasságfölényben van, ez pedig felőrölt minket, így szokott lenni, a nagyok és kicsik párharcában általában a kicsik fáradnak el előbb. Emellett volt két sérülésünk is, az első 40 percre büszkék lehetünk, a maradék 20 percben pedig már a fejben is voltak bajok, a végén pedig már nem tudtam forgatni sem a csapatot, mert nem volt kit. Gratulálunk az ETO-nak, de nem törünk össze, ez egy megálló volt, a tanulságokat levonjuk belőle, az elejéből pedig lehet építkezni. A hazai meccsről pedig nagyon korai lenne még beszélni.









