A pénteki interjú további érdekesebb részei.

Akkor?
Nem tudom. Gera Zoltánnal beszéltük, hogy ugyanazt érezte, mint egy éve a bosnyákok ellen: blokk van a csapaton. Ennyit tudunk? Kizárt! Ennél többet, ebben biztos vagyok. De… Valahogy… Jön a nemzetközi mérkőzés és nem is hasonlítunk önmagunkra.

Sokszor elhangzik: az NBI nem készít fel a nemzetközi futball tempójára.
Azért az EB-n nem kevesen voltunk, akik ebből a bajnokságból érkeztünk. Játszottunk David Alaba, Cristiano Ronaldo, Eden Hazard ellen, azért láttuk, körülbelül mit tudunk, mit tudnak ők, de Franciaországban a sebességbeli különbség nem volt akkora probléma.

Szóba került, hogy nem vállalta a tizenegyest…
Igaz. Nem ment a játék, nem is találkoztam a labdával. Volt egy akció, amikor buktattak, de nem kaptunk tizenegyest, az a fejes, amit említett, ezeken kívül nemigen tudtam bekapcsolódni a játékba. Akartam, futottam, de valahogy nem találtam a megoldást. Nem éreztem a játékot, úgy véltem, hiba lenne ilyen teljesítmény után tizenegyest rúgnom.

Csakhogy ön a kedvenc, a csapatkapitány, ha nem vállalja a felelősséget, akkor mit gondolnak a fiatalok?
Lehet, hogy legközelebb odamegyek, csukott szemmel belerúgok egy nagyot, és akkor ezzel nem vádolhat senki: én elvállaltam! Azt gondoltam, az lenne a hiba, ha odaállnék. Ha megnézi, a rutinos Gera Zoltán és Stanislav Sesták nem rúgta be, a fiatal Nagy Dominik igen – számított a rutin? Akkor ott azt éreztem helyesnek, hogy aznap este nem vagyok olyan formában, hogy elvállaljam.

Az EB-n mentálisan nagyon egyben volt a válogatott. Nem lehet, hogy a torna utáni néhány nap nem volt elég sem a pihenésre, sem arra, hogy ugyanúgy pörögjenek, mint a franciaországi mérkőzéseken?
Hat nap pihenő volt, elmentem Kiskunmajsára a fürdőbe a családdal, amúgy otthon voltam. Nem sok, ez ilyen szituáció volt, ehhez kellett alkalmazkodni. Tovább akartunk jutni, de más kifutni 30 ezer magyar előtt odakint, mint Tiranában ezer néző előtt, persze, ezen nem múlhatott. Az EB-ről mindenki elmondta, micsoda élmény volt, itt nem lehetett érezni, hogy a BL a tét. Mihez hasonlítsam? Amikor jön az Újpest, kedden már az a téma, csütörtökön már mindenki feszült, pénteken már őrület van, hogy jöjjön már a szombat, amikor megvadul mindenki – most senki sem vadult meg. És a meccs előtti napon sem lehetett érezni, hogy milyen fontos meccs következik.

Ez kinek a hibája? A játékosoké? Az edzőké?
Ha a sikereket közösen érjük el, akkor a bukásunk felelőssége is legyen közös.

NS