Kovacsics Anikót kérdezte a sportnapilap az első edzésekről és az erdélyi edzőtáborról.
Kovacsics Anikó
Egyáltalán nem idegeskedtem a bemutatkozáskor. Nem vagyok izgulós típus, és ha ráfeszültem volna, hogy na, máris meg kell mutatnom, mit tudok, akkor sincs semmi gond, mint ha az első edzésen kiesik az ember kezéből a labda – csak a szezonban menjen a játék. Egyébként pedig már az első edzés is jól sikerült, még ha a lövések ilyenkor nem is olyan pontosak. De most úgysem a góllövés számít, hanem a körülötte lévő munka, és attól jó nehezek is a lábaink.
Szinte mindenkit ismerek a csapatból, azt is tudom, milyen munkát végeznek a Fradinál, és volt is időm lélekben felkészülni a váltásra, hiszen már hónapok óta biztos volt, hogy itt folytatom. Elszánt vagyok, pontosan tudom, miért jöttem a Népligetbe: előre akarok lépni, fejlődni akarok. Az is motivál, hogy látom, mellettem mindenki más is hajt ezerrel, húzzuk egymást felfelé, na meg a hangulat is remek. Az erdélyi edzőtáborban fogunk arról is részletesen elbeszélgetni Elek Gáborral, mit vár tőlem, és hogy mik a klub céljai a szezonra és mik az enyémek, de nem hiszem, hogy ezek nagyon távol állnának egymástól. A párom családja egyébként épp sepsiszentgyörgyi, úgyhogy szinte hazamegyek – már be is ígértek egy nagy lábas töltött káposztát a csapatnak…
