Új kapusunk, Blanka nyilatkozott a Fradiban eltöltött első napokról.

Várta már, hogy elkezdődjenek az edzések?
Hétfőn kezdtük a szezont, és már szombaton izgultam, mi és hogyan lesz. Pakolásztam az új lakásban, de az is itt van a Fradi-csarnok mellett, meg a hétvégi családi összejövetelen is ez volt a téma. Úgyhogy végül vasárnap este a barátaim bejöttek Vácról, fülön fogtak, és elvittek vacsorázni, hogy kicsit eltereljék a gondolataimat.

Akkor először remegő lábakkal ment be az öltözőbe?
Á, csak besétáltam, köszöntem mindenkinek, semmi különös – elvégre legutóbb is ide jöttem edzésre, csak akkor még a válogatottal. Megkerestem a helyem, és ennyi. De az első héten igazából fel sem fogtam még, hogy itt vagyok a Ferencvárosban, ide járok öltözni, itt készülök – itt kézilabdázom. Ahogy egyre többet beszélgetek róla, és telnek a napok, kezdem feldolgozni a tényt.

Eszerint átérzi a súlyát, hogy mostantól Fradi-játékos.
Érzi az ember, hogy a Ferencvárosba jött. Nyilatkozatok, fotózások… Eleve mások a körülmények, a lehetőségek is, profi az egész. Vannak is kezdeti nehézségek: most futottam például először pulzusórával, és még tanulnom kell, hogyan tudom felvinni a pulzusomat a maximális szintre. Ráadásul elsőre olyan futótesztet végeztünk, amelyiknek nincs konkrétan vége, addig kell csinálnod, amíg bírod, én meg nem jól osztottam be az erőmet, mert azt hittem, egyszer majd csak lefújják – hát nem. Úgyhogy nem lett olyan jó az eredményem, mint lehetett volna… De nagyon jól érzem magam, a lányok is nagyon kedvesen fogadtak, és minden segítséget megkapok.

Akkor már csak védenie kell. Eddig jól megy?
Nagyon kell koncentrálnom, de az nem baj. Jó, megfordult a fejemben, hogy mást sem csinálok majd, csak adogatom ki a labdákat a hátam mögül, de aztán az első edzésen egész jól megoldottam a feladatot. A jövő hét lesz kemény, amikor napi kettőt edzünk Erdélyben az edzőtáborban – kíváncsi leszek, ott mikor jön el az első hullámvölgy, amelyen majd át kell esnem. És itt muszáj nagyon hamar túljutnom rajta. Amikor Vácon történt ilyesmi, néha csak elengedtem a napot, hogy ne görcsöljek, mert attól csak rosszabb lesz – ám most meg kell tanulnom azonnal átlépni azon, hogy épp nem megy az edzés, azonnal össze kell szednem magam. A meccsekről nem is beszélve.

Pedig míg Vácon szinte minden azon múlott, ön hogyan teljesít, most nyugodtan leülhet rendezni a gondolatait meccs közben, elvégre Szikora Melinda személyében klasszis váltótársa van.
Csak én olyankor nem rendezem őket, hanem kiakadok, hogy annyira béna voltam, hogy lecseréltek… Vácon legalábbis nem tudtam úgy megélni az ilyesmit, hogy nekem segítenek azzal, ha kicsit leültetnek: haragudtam magamra, és amikor visszaálltam, semmivel sem védtem jobban. Ez megint olyasmi, amiben fejlődnöm kell, de hát ezért vagyok itt.

NS