Riport a megye II-es Madocsa – Fadd mérkőzésről, a bajnokavatást egyelőre elnapolták, Böde Pistát Daninak sérülés miatt kellett nélkülöznie.

Elmaradt a bajnokavatás a Tolna megyei II. osztály Kele­ti csoportjában, mert a Fadd SE idegenben legyőzte a lista­vezető Madocsa SE-t, amely­nél sérülés miatt Éger László és a gólkirályi címre pályázó Böde István sem lépett pá­lyára. Testvére, a Ferencvárosban futballozó, Mado­csán edzőként dolgozó Böde Dániel és együttese azonban szombaton révbe érhet, mivel az utolsó fordulóban a sereg­hajtó Kajdacs SE-t fogadja.

Madocsai Királyság” – állt a te­lepülést jelző táblán vasárnap kora délután.

Aki erre jár, tudnia kell, hová érkezik” – mondta Karaszi Imre. A férfit Böde Dániel iránti rajongása hozta a faluba, szá­mára természetes, hogy min­denhol ott van, ahol a Ferencvárosban és a válogatottban futballozó kedvence felbukkan. Madocsán erre nagy az esély, különösen amikor meccset ját­szanak a helyi aranylábúak. Vasárnap különös talál­kozóra készülődött a falu apraja-nagyja, a Fadd ellen ugyanis megszerezhette az aranyérmet a Madocsa SE a Tolna megyei II. osztályban. Ezzel Böde Dániel edzőként is újabb trófeát gyűjthetne be, a bajnoki arany, a kupagyőze­lem és a gólkirályi cím után. Mindenesetre azok a Fradi ­drukkerek, akik Budapestről ezért a mérkőzésért utaztak el Madocsára, bíztak a győzelemben. Vidáman kortyolgatták sörüket, dalolásztak, elcseverésztek a helyiekkel.

Gólkirálynak hívják a háta mögött” – állt az egyenpólón, amelyet viseltek, s amikor megjelent a gólkirály, han­gos éljenzéssel köszöntötték. Böde Dániel odaintett, váltott néhány szót a szurkolókkal, majd elsietett a kispadhoz. Mindenkivel kezet rázott, a kisebbeknek megsimogatta a kobakját, s akadt olyan is, aki­vel egy közös fotóra állt össze – mostanság sokat ér egy ilyen fénykép.

Nem mindegyik meccs ilyen, de azért sok van egy sze­zonban, amikor szép szám­mal összejövünk” – mondta Lénárt Gyula klubelnök, aki mosolyogva nyugtázta, hogy több mint háromszáz néző ment ki a rangadóra. „Nem szeretem a felhajtást, mert sokkal jobban figyelni kell a szurkolókra, de ez van, Dani a mi fiunk, mindenki szereti, ez ellen nem lehet mit tenni. Sőt nem is akarunk, jó ez így. Csak ne a Fadd lenne az ellen­fél.

Az elnök félelme nem volt alaptalan, Madocsán ugyanis sosem feledik el 2012. június 3-át, amikor a faddiak döntet­lent (3-3) értek el idegenben, így a Tengelicen győztes (3-0) Dunaszentgyörgy előzött, s el­csente az aranyérmet.

Éger László, a csapat négy­szeres magyar bajnok védője már negyedórával a találko­zó előtt elfoglalta a helyét – a kispadon. Részleges vádlisza­kadása miatt nem játszhat, a másik húzóembernek, Böde Istvánnak pedig meghúzódott a combhajlítóizma. „Négy-öt hét kihagyást jósoltak az orvosok” – mondta szomorúan a csatár. A falu másik nagy kedvencének, a Madocsai Rooneynak becézett támadó­nak a legrosszabbkor jött ez a sérülés. A mozgása, alkata, no meg gólérzékenysége alapján az angol futballistához hason­lító Böde István a gólkirályi cím legfőbb várományosa, a huszonöt góljával a második helyen álló Babanics Gyula, a Bátaapáti támadója hat góllal van lemaradva.

Persze Babanics Gyulával nem érdemes viccelni, tavaly úgy hódította el Böde István elől a gólkirályi címet, hogy Rooney szombaton hiába szerzett hat gólt a Dunaszent­györgy ellen, Babanics más­nap egy ötössel felelt. Az utol­só fordulóról sokat beszéltek akkoriban Tolnában, mivel a Madocsa 8-7-re (!) kikapott a szentgyörgyiektől, s az a hír járta, a győzelemért és a vele járó ezüstéremért cserébe en­gedték Bödének, hogy szórja a gólokat. Más kérdés, hogy a gólkirályi címre hat gól sem volt elég…

„Egész éjjel horgásztunk, majd segédkeztünk Daninak a háza építésénél” – tért vis­sza a jelenbe Karászi Imre, az ötvenes éveiben járó dombó­vári rajongó, aki tanár vég­zettségű, de szikvízgyártásból él. – „Mindig Fradi-szurkoló voltam, Danit pedig gyor­san megkedveltem. Higgye el, nála jobban kevés emberért rajongtak a Fradinál, igazi sztár. És ami a legfontosabb, megmaradt ugyanannak a szerény vidéki srácnak, aki korábban volt.

Időközben a helyzeteiket kihasználó, taktikusan játszó faddiak csendesen megléptek két góllal, s előnyüket a meccs végéig megtartották. A szünet után hiába voltak helyzetei a Madocsának, egy kivételével ki is maradtak. Pedig Karászi Imre meglepetéssel is készült, egy trónt hozott magával, no meg egy rézből készült koronát, amellyel a mérkőzés után Böde Dánielt szerette volna megko­ronázni. A ceremónia elmaradt, mert egyrészt nem volt mit ün­nepelni, másrészt a Ferencvá­ros csatára gyorsan elsietett, s mire a rajongók feleszméltek, nem volt kit megkoronázni.

A Madocsai Királyság király nélkül maradt, de a csapatot sem koronázták még bajnok­ká. Erre azonban nagy valószí­nűséggel nem kell sokat várni, szombaton a sereghajtó Kaj­dacs lesz az ellenfél – meglepő lenne, ha a vendégek tönkre­tennék a bulit…

Rónai Gábor – Hajrá, Foci! / NS