A Fradival korábban Magyar Kupát nyerő, a szurkolók között igen nagy népszerűségnek örvendő Csöpit kérdezték a holnapi fináléról.

Mi szól a Ferencváros mellett?
A bajnokcsapatról beszélünk, amely – a kisebb tavaszi hullámvölgyet le­számítva – az egész szezonban meg­győző teljesítményt nyújtott. A döntőt ráa­dásul a Groupama Arénában rendezik, így aztán inkább a Fradi az esélyes, s arra számítok, hogy ki is használja az előnyt.

Miben bízhatnak az újpestiek?
Talán abban, hogy a bajnokságban bebizonyították, tudják, hogyan kell a Fradi ellen játszani. Nem véletlen, hogy első magyar csapatként éppen az Újpest vitte el a három pontot a Grou­pama Arénából. Mindhárom találkozó kiegyensúlyozott, szoros küzdelmet hozott, hiszen Nebojsa Vignjevics együttese is összeálit az idény végére. Különben a szerb szakvezetőt nagy taktikusnak tartom, kíváncsi vagyok, szombaton melyik edző tud túljárni a kollégája eszén. A hazai pálya előnye miatt a Fradinak adnék több esélyt.

Ha már a hazai pálya… Mennyit szá­mít ez, ha mindkét együttest ugyan­annyi drukker buzdíthatja?
Ez igaz, csakhogy a zöld-fehérek kí­vülről-belülről ismerik a stadiont, a saját öltözőjükben készülődhetnek, a találkozó előtti napokban pedig annyit edzhettek a stadion pályáján, amen­nyit akartak. Elhihetik, az is számít, ha egy csatár tudja, hogy a kapu előteré­ben hol magasabb a fű.

Az előző kupadöntőn a Ferencváros négy nullára ütötte ki az akkori baj­nok Videotont. Ezek szerint most el­képzelhetetlennek tartja a gólzápo­ros sikert?
Taktikai csatára számítok, nem pe­dig sok helyzetet hozó mérkőzésre. Meglepődnék, ha végül nem egy gól döntene valamelyik együttes javára. A párosítás és a telt ház miatt viszont biztosan kiváló hangulat lesz, bízom benne, hogy a labdarúgás ünnepeként gondolunk majd vissza a szom­bati döntőre.

Játékosként kétszer szerepelt Magyar Kupa döntőben. Milyen gondolatok kavarognak ilyenkor a labdarúgók fejében?
A feszültség némiképp nagyobb, mint a bajnoki előtt, hiszen nincs javítási le­hetőség. A kupagyőzelemnek minden országban nagy rangja van, és biztos vagyok abban is, bogy egyik edzőnek sem kell különösebben motiválnia a játékosait, hiszen minden labdarúgó száz százalékot akar kiadni magából.

Mit gondol, a fénykorában lévő Dzur­ják József beférne a két döntős csa­patba?
Ami azt illeti, mindkét együttesnek erős a támadószekciója, de azt gondolom, hogy gólérzékeny, magas, jól fejelő csa­tárokra mindig szükség van. Úgyhogy vélhetően mindkét vezetőedző helyet szorítana nekem a csapatban valahol. No, de ez csak játék, hiszen nem sze­renesés különbözö korok együtteseit, illetve játékosait összehasonlítani.

Böde Dániellel vagy Lencse Lászlóval tudna eredményesebben összejátsza­ni?
Mindketten a magyar bajnokság leg­jobb csatárai közé tartoznak, ám egyi­kük stílusa sem hasonlít a hajdani játékomhoz. Ha mégis választanom kellene, akkor Böde Dánielt monda­nám. A személyisége közelebb áll a szívemhez, szerintem vele alkotnék veszélyesebb csatárpárt.

NS