A tegnapi sajtócsütörtökön a bajnokcsapat kapitányával a sérüléséről is beszélgettünk.

Nem ez volt az első sérülésem, de ez volt az egyik legfrusztrálóbb. A gyógyulás során többször rásérültem, hol a combhajlítóm, hol a vádlim okozott gondott. Mint mondták a szakembereink, az ilyen térdsérüléseknél ez gyakori, de így sem volt könnyű feldolgozni ezt. Ezért is jelentett olyan sokat, hogy épp a ‘bajnokavató’ meccsünkön, győztes góllal térhettem vissza – pláne mert nem lövök gyakran ilyen távolról gólokat.

A szerdai meccs nem volt könnyű, egységes csapatot győztünk le, de úgy érzem nem volt veszélyben egy percig sem a továbbjutásunk. Törvényszerű, hogy egy ilyen meccsen akár tíz emberrel is minden energiáját mozgósítja a hátrányban lévő csapat. Ez egy negyed órás időszak volt, de helyzetig akkor sem nagyon jutottak, csupán Dénes ölébe érkezett egy szabadrúgás. Aztán a meccs utolsó szakaszában magabiztossá tettük az eredményt is a cseréket követően. Nagyon örülök, hogy bejutottunk a döntőbe, kívánni sem lehet jobbat egy Újpest elleni finálénál ebben a gyönyörű stadionban. Győzni akarunk, de a 83 évvel ezelőtti 11-1-et nem nagyon fogjuk tudni felülmúlni. De addig még van négy meccsünk, és mi ezeket is szeretnénk megnyerni, elsőként az MTK ellen szombaton, akik jól szerepelnek tavasszal, így mindent bele kell majd adnunk.

Az, hogy két héten belül játszunk kétszer az Újpesttel azt is jelenti, hogy egy nagy presztízsű derbin tudjuk majd felmérni a május hetedikei ellenfelet. Ismerjük őket, csapatként erősek a lilák, nincsenek igazán kiemelkedő egyéniségeik, de egységesek és főleg a védelmük jól meg van szervezve. De mi is erősek, jobbak vagyunk és mindkét meccset meg akarjuk, meg fogjuk nyerni a lilák ellen.

– Gyömbér Gábor