„Ló”-val, jégkorong csapatunk szakmai igazgatójával beszélgetett a sportnapilap hétvégi melléklete – szóba került természetesen a jégcsarnok kérdése is.

Miért van, hogy a magyar hokiban minden tudáscseppet kiszívnak a máshonnan érkező szakemberekből?
Mert akkora űr tátongott a magyar hoki és az elit között, hogy akik itt nőttek fel, nem is láttak elitjég­korongot. A magyar szövetség, illetve a klubok erre ráéreztek, és idehoztak szakembereket, akiktől sok újat lehetett tanulni. Az első lépés az volt, amikor a Jászberény és az Újpest hozta a légiósokat, akkor nagyot változott a magyar hoki. Utána jött a Ladányi, Ocskay, Palkovics fémjelezte gene­ráció, amelyik egész évben jégen volt – mi csak hónapokat, viszont jól tudtunk focizni… -, nekik már olyan edzőket hoztak, akik sokat tudtak hozzátenni a tudásukhoz. Kíváncsian várom, hogy ennek az aranygenerációnk a tagjai a kiöre­gedésük után mire lesznek képe­sek. Ők már tudnak átadni fontos dolgokat, ám továbbra is kelle­nek a külföldiek, akik a legutóbbi szisztéma szerint oktatnak.

A Fradinak is külföldi, svéd edzője van, Greg Lindqvist, akivel már aláírtak a következő szezonra is, ez pedig nagy szó a klub elmúlt idényeit tekintve…
Sőt, egy plusz egy évre szerződ­tünk! Idén először megpróbá­lunk a játékosokkal is ilyeneket kötni. Nálunk mindenki meg­kapta, amiben megállapodtunk. A Ferencvárossal fillérre el kell számolnunk, mindenki be van jelentve szerződéssel, ami nagy előrelépés. Előnyöm, hogy meg­tanultam a BKV-nál, mindenre figyelni kell, bátran állunk bár­milyen ellenőrzés elé.

Amikor 2011-ben visszatért a Fradihoz, ez volt az alapfeladat, hogy a korábbi vezetőségek szemétdombját elhordják?
Amikor elkezdtük a munkát öt éve, az előkészítővel kezdtük újraépíteni az utánpótlásunkat. Megtehettük volna, hogy ös­szevásárolunk mindenkit, ám inkább úgy döntöttünk, hogy építkezünk. Jövőre már a ser­dülőben játszanak majd ezek a gyerekek, és alattuk is megvan a bázis. Előrelépés, hogy a Népli­getben sikerült felállítanunk egy sátras pályát, amit szeretnénk fejleszteni. Ez volna az elsődleges feladatunk, miközben a fel­nőtteket versenyeztetjük, akik idén 2012 után jutottak be ismét a rájátszásba – ennél többet nem lehetett kívánni.

Mi újság a saját csarnokkal? Nagy fradisták, Hoffmann Attila és Jánosi Csaba is úgy nyi­latkoztak, hogy ők úgy kezdtek játszani, hogy Fradi-csarnokot ígértek nekik – és úgy is vonul­tak vissza…
…és én is! Jászberényben két pályaavatón játszottam: a nyitot­tén mint úttörő, a fedettén mint öregfiú. Nem gondoltam volna, hogy Berényben úgy avatok fel kettőt, hogy a Fradinak nincs egy sem… Van terv a Fradivárosra, ami a legutóbbi húsz év legkonk­rétabbnak tűnő terve.

Ha optimisták vagyunk, örülünk, ha viszont nem, azt mondjuk, makettekkel tele a padlás.
Ez így van. De információim sze­rint erről döntés született kor­mányzati szinten, bár ezek nem hivatalos infók. Egyébként kiváló az együttműködésünk a Pester­zsébeti Jégcsarnokkal, sikerült olyan körülményeket kialakíta­nunk, amely a legjobb a lehető­ségekhez mérten. Ha kicsit jól megy a csapatnak, több százzal nagyobb a nézőszám. A hoki csa­ládbarát sportág, ezt bizonyította az olimpiai selejtező is, amelyen rengeteg nő és gyerek volt kint. Nekünk is ez a célunk.

És utána?
A bajnoki cím, aminek viszont nincs realitása saját pálya nél­kül.

Hogyhogy nem tudtak beke­rülni például a Tüskecsarnok­ba? Elvileg a Fradi a legnagyobb egyesület az országban, a MAC­-nak felnőttcsapata sem volt, mégis ők költöztek be. Miért nem „intéződött el” a kérdés magasabb szinteken?
Én nem tudom, hogy ez így működne, lehet. Mindenesetre ahogy mi kapunk jégidőt Pest­erzsébeten iksz forintért, a MAC ugyanezt megveszi a Tüskében ipszilon forintért. Természete­sen felvetődött bennünk, hogy a Tüskébe menjünk, de anyagi megfontolások miatt maradtunk. A fővárosban a csapatsportok nincsenek a topon. Vidéken a vá­ros segít, ez itt nem így van, mert sok a kerület, sok az egyesület, tehát az önkormányzati támo­gatás alacsony. Az anyaegyesület bizonyos összeggel támogatja a szakosztályt, emellett kellene ne­künk támogatókat lelni, ami nem megy. Ha nagy az utánpótlás, na­gyobb eséllyel hozza a gyermekét hozzánk valaki, aki támogató le­het, ez járható út. Erre a legjobb példa a Hypo női kézilabdacsa­pata, amelyben Gunnar Prokop lánya játszott. Évről évre néhány millióval több a pénzünk, bízom benne, hogy ez, valamint a rossz hírünk kijavítása segít, továbbá Budapest nagy előny.

Ha tehetné, a saját csapatát is átigazolná Ausztriába?
Meg kell várni, milyen szakmai koncepciót tesz le a szövetség.

Szűcs András – Hosszabbítás / NS