Női labdarúgó csapatunk vezetőedzőjének, Dörnyei Balázsnak a segítőjét, Soós Zoltánt ismerhetitek meg.
Soós Zoltán két hónapja dolgozik női labdarúgó csapatunknál asszisztens edzőként. Eddigi karrierjéről, döntéseiről, benyomásairól kérdeztük.
Soós Zoltán tizennyolc éves kora óta foglalkozik női labdarúgással, pályafutása Hódmezővásárhelyen indult.
– Felkeresett a Hódmezővásárhelyi Futball Club elnöke, hogy mit szólnék ahhoz, ha csinálnánk egy csapatot. Azonnal igent mondtam az ajánlatra, és munkába is fogtunk. Elkezdtem játékosokat toborozni, először ismerősöket hívtam le az edzésekre, később jártam általános iskolákba, középiskolákba is. Az idő múlásával sikerült egy negyvenfős keretet kiépíteni – meséli Zoltán.
A csapat fejlesztésével az eredmények is elkezdtek szállingózni, tavaly például U19-es megyei bajnokságot nyertek a lányok. Ennek ellenére az edző mégis a csapattal kiépített kapcsolatára volt a legbüszkébb.
– A lányok 90%-ának én voltam az első és eddigi egyetlen edzője, így mikor bejelentettem, hogy jövök a Fradihoz, húsz lány kezdett el egyszerre sírni. Természetesen ez a sajnálat kölcsönös volt, fájó szívvel hagytam ott őket, a családomként szerettem őket, de tudom, hogy jó kezekben vannak, és nélkülem is becsülettel dolgoznak tovább.
Zoltánhoz nagyon közel állt csapata, ám úgy érezte, változásra van szükségea fejlődéshez, erre pedig nem látott jobb lehetőséget, mint a Ferencvárost.
– Két évvel ezelőtt felkerestem Dörnyei Balázst, hogy lenne-e lehetőségem tanulni nála. Feljöttem megnézni egy edzést, és már elsőre szimpatikus volt, amit láttam. Később velük tartottam Szlovéniába egy edzőmérkőzésre, ami szintén egy nagyon pozitív élmény volt. Végigbeszélgettük Balázzsal az utat, és nem csak szakmailag, hanem emberileg is olyan vezetőt ismertem meg benne, akit igazán érdemes követni.
A túra után is kapcsolatban maradtak, legközelebb pedig a 2015-ös győztes bajnoki döntőben találkoztak, amikor Zoltán kilátogatott a mérkőzésre néhány hódmezővásárhelyi játékosával.
– Balázs az ünneplés után tartott egy beszédet, hogy milyen sokat látta ezeket a lányokat sírni, most pedig éppen a bajnoki címet ünneplik. Ez még inkább erősítette bennem azt, hogy mekkora alázattal dolgoznak itt. Mikor jött körbe az egész csapat pacsizni a nézőkkel, Balázs kiszúrt engem, és óriási löketet adott nekem, hogy egyáltalán említésre méltónak tartja azt, hogy csak ezért felutaztunk Budapestre, valamint az is, hogy megjegyzett engem.
Zoltán számára a Ferencváros hatalmas változást hozott: úgy érezte, szakmailag és emberileg már nem tud hova fejlődni Hódmezővásárhelyen, és változásra van szüksége. Családja Fradi szurkoló, így nem is volt kérdés számára, hol szeretne a jövőben dolgozni.
– Januárban feljöttem még egy edzést megnézni, majd leültünk Balázzsal komolyan beszélni. Megmondtam neki, hogy vele szeretnék dolgozni. A magyar női futballban nagyon kevés ember van, aki szívesen fektet bele időt, aki tenni akar azért, hogy jobb legyen, és az ilyen emberekre neki is szüksége van. A beszélgetésünk vége az lett, hogy jövő héten kezdhetek. Nehéz volt ott hagyni az eddigi életem, a családom, a párom, de a legjobb döntést hoztam, amikor idejöttem. Ha valami könnyen jön, az nem értékes. Amiért viszont sokat kell dolgozni, azt becsülni fogod az életben.
Egy hét közös munka után már utaztak is Prágába, egy három napos edzőtáborba.
– Szenzációs volt látni, hogy a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé tartozó ellenfelekkel is partiban vannak a lányok. Ez mutatja, hogy milyen minőségi munka folyik itt.
Ennek a minőségi munkának pedig most már Soós Zoltán is részese.
