Igaz, azért meg kellett osztoznunk a pontokon az oroszokkal, akik eddig hibátlanok voltak a Bajnokok Ligájában.
Ferencváros 29-29 (15-13) Rosztov Don
Gólok: Szekerczés 6, Zácsik 6, Schatzl 5, Pena 4, Szamoránsky 4, Szucsánszki 3, Kovacsicz 1
Több újdonság is volt a korábbi mérkőzésekhez képest, elsőként a még több fradista tűnhetett fel a kilátogatóknak, hiszen újabb szektorokat nyitottak meg a SYMA-csarnokban, így ~3500-as nézőszám lehetett a mai napon. Emellett mindenki szemügyre vehette a 10 kg-nál is többet nyomó BL-trófeát, amelyet hazai fiatal művészek – a MOME volt diákjai – 2015-ben. Érdekes látvány volt, hogy kinek mi a véleménye róla, az egyéni ízlés kérdése.
A hétvégi esőzések kisebb problémát is okoztak, a tetőszerkezeten keresztül valahol utat talált magának a csapadék, és ha csak nagyon kis mennyiségben is, de a csöpögés eljutott a pálya egy részére is, a hatosvonal közelében. A bemelegítés alatt az EHF egyik munkatársa vizsgálta a helyzetet, nem minősítette súlyos problémának, egy utánpótlás játékos ült oda a sarokba egy kis konyharonggyal, hogy amikor szükséges és nem ott folyik a játék, gyorsan szárazzá tegye a padlót.
Az EHF-delegált vizsgálja a beázást.
A hét legfontosabb kérdésére is választ kaphattunk, pályára léphet-e Pena, aki az egyik edzésen rosszul lépett, szerencsére felépült és segíthette a csapatot. A bemutatás után a szurkolók elénekelték a magyar himnuszt, majd a közönség és a játékosok együtt tisztelegtek a napokban elhunyt Rudas Feri bácsi emlékének, ezután indulhatott útjára a labda. Fordulatos, izgalmas játék folyt a pályán, előbb mi vezettünk, aztán fordított a Rosztov Don, majd egy emberelőnyt remekül kihasználva ismét nálunk volt az előny, ekkor lőtt estéből távolról üres kapus gólt Szucsánszki Zita – a vendégek hálóőrük helyére is mezőnyjátékost küldtek be. Szikora Melinda is hozzátett több védést, igaz, most nem volt kimagasló formában, de a kötelezőt talán hozta, és a szélen Schatzl Nadinet is lehetett dicsérni. Bár még egyszer egyenlítettek az oroszok, a szünetre újra két gól volt közte.
A második félidőben sem lehetett kevésbé izgulni, bár a játékunk kicsit gyengébb lett, ennek ellenére vendégeink ekkor már a vezetést nem tudták átvenni, az egyenlítés azonban kétszer is sikerült nekik, előbb a játékrész elején, majd a végén, amikor a végeredmény kialakult. A védekezésünk talán a fáradtság miatt egy kicsit fellazult és a kapusteljesítmény is nagyjából megszűnt létezni, így nem tudtunk ellépni ellenfelünktől. Sajnos ezúttal a cserék nem igazán tudtak hozzátenni, már persze Szekerczés Lucán kívül, aki biztos kézzel értékesítette az összes megítélt hétméterest (6, ellenfelünk 9-et dobott, egyik oldal sem hibázott). A hajrában Nerea Pena egy talán túl szigorú két perces büntetést kapott, mellette hétméteres volt az ítélet, itt lett 29-29 az állás, hogy aztán már csak mi támadjunk, sajnos az egész mérkőzésen nem velünk szimpatizáló kapufa újra közbeszólt, végül pedig Lunde védett, maradt a döntetlen, a Rosztov pedig úgy ünnepelt, mintha a BL-döntőt nyerte volna meg – igaz ami igaz, a hangulat alapján akár az is lehetett volna.
Elek Gábor
Az egy pont több a semminél, de egyértelműen csalódott vagyok. A végjátékban a játékvezetők látványosan az ikszre törekedtek, nem is értem, hogy mi történt az utolsó percekben. A védekezésünk messze nem volt elég, jobb védőmunkával ezt a találkozót könnyen hozzuk. A végjátékban olyan hibákat követtünk el, amelyeket nem kellett volna. Jól játszottunk a mérkőzés nagy részében, de ez csak akkor ért volna valamit, ha nyerünk. Nem vagyok elégedett, ugyanakkor teljesen csalódott sem. Ebben a meccsben benne volt a győzelem. A küzdőszellemünkkel nem volt semmi baj, huszonkilenc gólt szereztünk egy nem akármilyen védelem és kapus ellen. Picit több összpontosítással nyerhettünk volna.
